Életük a mozgás – hétköznapi sportemberek a karácsonyi futóversenyen

Győrben a szabadidősport világban mozogók jól tudják, ha karácsonyi rohanásról beszélünk, nem az órákig tartó sorban állásra, tömött boltokra, a kapkodásra és a stresszre kell gondolni. Ők mind tudják, hogy ezt a két szót olvasva és hallva bárhol azt jelenti: Molnár Z. Csabáné Edit és segítői ismét megrendezik a hagyományos adventi futóversenyüket.

A viadal alatt, persze az eredmények is számítanak, ám én arra voltam kíváncsi, a hétköznapi emberek, nők, férfiak, anyák, apák, gyerekek – 2016-ban több mint ötszázan – miért választják a mozgást aranyvasárnap vásárlás, pihenés helyett.

Vajas Roland: „Szlovákiából, Dunaszerdahelyről jöttünk, a Csallóközi futóklubot képviselve. Régóta járunk erre a versenyre, szoros kapcsolat van a helyi szervezőkkel. Közösen járunk egymás versenyeire, amelyek mindig nagyon jó hangulatúak. Ez már hagyomány szerintem sokunk életében, karácsony előtt még futunk egy jót itt Győrben. Ha véletlenül elmaradna ez a verseny, biztos reklamálnánk, annyira megszoktuk már, hogy mindig itt vagyunk ezen a hétvégén.”

Bélai Katalin: „Én egy komoly gerincbetegség miatt hat évig jártam gyógytornára, de egy idő után már nagyon nyomasztott a tornatermi hangulat. Én amúgy hiszek abban, hogy az egészségügyi bajok nagy része mozgással megelőzhető. Edit, a verseny főszervezője, mellékesen a szomszédom. Mindig láttam, hogy délutánonként egy szorgos csapat gyülekezik a Duna-parton és vidáman botokkal sétálnak. Ő volt az, aki biztatott, hogy próbáljam ki a nordic walkingot és higgyek benne, hogy van annyira jó, mint a gyógytorna. Hagytam magam elcsábítani és ma már négy éve űzöm, ott vagyok a versenyeken, túrákon. Nagyon örülök, hogy a Karácsonyi Rohanás programjába is bekerült pár éve a nordic walking. Egyre növekszik a mi jó kis csapatunk, hiszen Edit nagyjából három havonta újabb és újabb kezdő kurzust indít. Ez fantasztikus dolog, az ilyen versenyek pedig egyben jó bulik is. Ki nem hagynám.”

Sőregi Ágnes: „Sokadik alkalommal vagyok itt, ma már a kisfiammal Arany Bálinttal. Rendszeresen járunk ezekre a viadalokra. Pici korától hozzá lett szoktatva ehhez a világhoz és ahhoz, hogy ott van velünk mindig. Először még babakocsiban, tavaly motoron, ma mindössze három évesen már biciklivel. Nemsokára már futva is megy neki. A legkisebb távon indul, a gyerekfutamon indul, ezeket már megszokta. Ez a verseny, amúgy is jó, hogy karácsony előtt van, mi így hangolódunk. Mondhatni az egész család mozog. Nagyon szeretem a társaságot, azokat a futókat, akikkel itt találkozunk. Jó minden évben összejönni.”