Elismerés az önzetlen pedagógusnak

Idén dr. Gönczöl László nyugalmazott tanszékvezető tanár vehette át a Győr Sportjáért Életműdíjat.

A fogyatékkal élők sportolási lehetőségét városunkban évtizedek óta megteremtő pedagógus hamarosan még egy elismeréssel gazdagodik, hiszen egyike lesz Győr díszpolgárainak. Az év sportolóit köszöntő gálaesten 14. alkalommal adták át a Győr Sportjáért Életműdíjat, melyet a Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány kuratóriuma 1999-ben alapított. A díjat mindig annak a győri sportembernek ítélik, aki elsősorban társadalmi munkában évtizedeken át fáradozott egy egy sportágért, a sportos ügyért, illetve a sport terén maradandót alkotott városunkban. Idén az elismerést dr. Gönczöl László nyugalmazott tanszékvezető tanár kapta, aki évtizedeken át rengeteget tett a fogyatékkal élők testneveléséért. Az esélyegyenlőségért küzdő pedagógust időközben újabb megtiszteltetés érte, hiszen hamarosan díszpolgári címmel tüntetik ki.

„Hozzászoktam már a nyilvánossághoz, de ezúttal bizonytalan léptekkel mentem ki átvenni az elismerést. Felemelő érzés volt ilyen illusztris társaságban átvenni a díjat, meghatódtam a színpadon állva. Ha az életműdíj meglepett, akkor a díszpolgári cím egyenesen sokkolt. Kételkedés van bennem, nem tudom, méltó vagyok-e az elismerésre olyan nagyszerű elődök után, mint Baross Gábor vagy Kossuth Lajos, ráadásul Győrött rengeteg értéket teremtenek napjainkban is. Az elismerések alapján valóban úgy tűnik, tehettem valamit az életemben, de maradok az, aki mindig is voltam: egy egyszerű pedagógus, akit a lokálpatriotizmus, a sportszeretet és a sérültek iránti aggódás ösztönöz újabb cselekedetekre. Rengeteget kaptam, ezt vissza is kell adnom a lehetőségeimhez és képességeimhez mérten” – fogalmazott szűnni nem akaró tettvággyal dr. Gön czöl László, aki Győrött lépett a tanítás rögös útjára, majd a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát.

Az elsők között volt, aki ezen a területen sikeresen védte meg doktori disszertációját, hozzájárulva ahhoz, hogy a sportkutatást is elismerje a hazai tudományos világ. 1969-ben tért vissza szülővárosába, Győrbe, ahol 1975-től nyugdíjazásáig tanszékvezetőként dolgozott. Alapítója a Magyar Olimpiai Akadémiának, tizenkét éven át a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt.

Olimpiatörténeti és olimpiakronológiai kutatómunkája komoly jelentőséggel bír, számos könyv szerzője és rengeteg elismerés tulajdonosa, ám ezekről szerényen hallgat személyes találkozásunkkor. Napjainkban is tanít a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán. A Győr-Moson-Sopron Megyei Fogyatékkal Élők Sportszövetségének elnöke, a fogyatékkal élők sporttevékenységét városi és megyei szinten is összefogja, továbbá az országos testületnek is tagja. A Sporttörténeti Emlékbizottság vezetője, ebben a minőségben alapítója a győri sportlegendák klubjának. Természetesen maga is versenyszerűen sportolt, ökölvívóként kezdte pályafutását, majd később atlétikára váltott.

„Még nem tekintek vissza, előre nézek, hiszen vannak feladataim és céljaim. Amíg csak szükség van rám, addig foglalkozom a fogyatékkal élők sportjával, nemrég elhunyt fiam emléke is erre kötelez. A Sporttörténeti Emlékbizottsággal folytatjuk a győri sportélet büszkeségeinek bemutatását, és többekkel együtt nagy tervünk, hogy Győrött létesüljön egy rendszeresen látogatható bemutatóterem, ahol kiállíthatjuk a város sportéletének relikviáit. Nyugdíjasként sem tűntem el a süllyesztőben, továbbra is tanítok, kutatási munkámról sem mondtam még le. Hetvenöt évesen rendszeresen sportolok, ha mozgó- lépcsőt látok, kikerülöm, hiszen fel tudok menni a rendes lépcsőn is. Hetente két alkalommal tornát tartok a szépkorúaknak. Igyekszem a hallgatóimnak példát mutatni az egészséges életmódból, hogy ne csak beszéljek róla, hanem tartalom is legyen a szavaim mögött. Szeretném bebizonyítani, hogy ebben a kérdésben nem a kor dönt, hanem a szemlélet. Ehhez minden körülmény adott, rendkívül fontos számomra az alkotó közösség és a nyugodt családi háttér. A feleségemet külön ki kell emelnem, hiszen nélküle senki nem lennék” – meséli sokszínű tevékenységéről a kitüntetett, aki jelentős részt áldozott életéből arra, hogy a sportoláson keresztül javítsa a fogyatékkal élők életminőségét. Tette mindezt önzetlenül, társadalmi munkában, viszonzást soha nem várva. Azonban külön kihangsúlyozza, mindebben rengeteg segítséget kapott az elmúlt évtizedekben és napjainkban is.

„A fogyatékkal élők sportja szívügyem, magam negyven évig neveltem sérült gyermekem. Szervezői munkám mellett több mint harminc éve hetente két alkalommal foglalkozom a sérültekkel, együtt tornázunk korra és nemre való tekintet nélkül. Ebben a kar is teljes mértékben támogat, hiszen a létesítményt és a tornaszereket térítésmentesen használhatjuk. Nagyon sok öröm ér a foglalkozásokon, itt kaptam a legtöbbet az élettől. Egy-egy mosolynak és simogatásnak felbecsülhetetlen az értéke, számomra ez maga a csoda. Az a legszebb, hogy mindent közösen teszünk és együtt élünk meg, a jelszavunk is az, hogy „Gyere velem, fogd meg a kezem!”. Mint minden, amit életemben cselekedtem, ez is csapatmunka volt, semmi sem egyedül az én érdemem. Köszönettel tartozom minden egykori támogatómnak és segítőmnek, akárcsak a jelenlegi város-, sport- és karvezetésnek” – mondta zárásként dr. Gönczöl László, aki a megtisztelő címek ellenére a Liszt Ferenc utcai tornateremben megmaradt mindenki Laci bácsijának, és fizetségül továbbra is várja a mosolyokat és az öleléseket.

Győr Sportjáért Életműdíjjal kitüntetettek. 1999: Fürst János (evezés), 2000:

Lengyel Pál (kézilabda), 2001: Györgyi Ernő (labdarúgás), 2002: Kádár Árpád

(torna, testnevelés), 2003: Farnady Ernő (röplabda), 2004: Bartos László (atlétika, szabadidősport), 2005: Palotai Károly (labdarúgás), 2006: Tullner

János (atlétika), 2007: Vén Lajos (kajak-kenu), 2008: Tullner Mátyás (tenisz,

atlétika, jégkorong), 2009: Röck Samu (torna, testnevelés), 2010: Kuti József

(főiskolai, egyetemi sportköri elnök), 2011: Pák Béla (evezés).

Lakner Gábor

Fotó: Marcali Gábor