„Elsősorban abban van felelősségünk, hogy a hallgatóink jó zenésszé váljanak”

Győrben nagyon szépen egymáshoz illeszkedik a klasszikus zeneoktatás az alapfoktól a középfokú képzésen át a felsőfokig, a zenetanár és művészképzésig.

A Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának két tanszéke az egyetem struktúrájához alkalmazkodik, nem pedig a zenei felsőoktatásban általánosan elfogadott tanszéki elosztáshoz. A viszonylag kevés hangszeres szakot átölelő Szólóhangszerek és Művészetelmélet tanszékhez tartoznak a zongorakísérők és a zenei elméleti tárgyak oktatói, valamint a kötelező zongora tárgy tanárai, így a tanári kar eloszlása a kar két tanszékén kiegyenlített.

„Elmélet tanáraink kivétel nélkül előadóművészek is, köztük az Erkel- díjas zeneszerző Olsvay Endre, a kiváló korrepetitor Alszászy Gábor, mindketten a Zeneakadémia tanárai is, a nemzetközi zenetörténeti konferenciákon rendszeresen előadó Szabó Balázs és Deákné Kecskés Mónika és az Egyetemi Kórust is vezető Haui Lóránt. Korrepetitoraink többségét a Zeneakadémia is foglalkoztatja, méltán lehetünk büszkék rájuk. Itt kell megemlékeznünk a nemrég elhunyt Gábor Józsefről, aki országosan keresett, elismert Liszt-díjas kamaraművész és zongorakísérő volt, nagyszerű kolléga, a hiánya pótolhatatlan” – mutatja be közösségüket Várayné Szűts Katalin tanszékvezető.

A legnépesebb természetesen a zongora tanszak, hiszen folyamatosan nagy a kereslet országosan a zongoratanárok iránt. Az orgona szak jóval szerényebb létszámú, mivel a zeneiskolákban nincs orgona oktatás, így ők általában kántorként illetve előadóművészként tudnak érvényesülni. Az ének és a gitár tanszak is élő, lüktető közösséget alkot. Új lehetőség, hogy két éve a zongora szakon a művész képzés is akkreditálva lett.

A gitártanszak három növendéke „Tritonus” néven alapította meg trióját. Az elmúlt években számos hazai és nemzetközi versenyen szerepeltek sikerrel. Molnár Levente (középen) idén a Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa.

„A szólistalét nagyon sokrétű tehetséget feltétez. A hangszeres adottságokon túl jó idegrendszer is kell hozzá, ami elbírja a színpad feszültségét. Fontos a kisugárzás is, hogy olyan pluszt tudjon nyújtani a játéka során, ami egyébként taníthatatlan. A felvételin itt azt is figyeljük, hogy mennyi önálló gondolat, mennyi belülről fakadó közlési vágy van a hozzánk jelentkezőkben. Ha a művészképzésre például olyan növendéket vennénk fel, akit minden mozdulatra csúnya szóval élve úgy kell beidomítani, az biztos, hogy zsákutca és reménytelen vállalkozás lenne” – vallja Várayné Szűts Katalin, hozzátéve, hogy a tanárképzésben is elsősorban abban van a felelősségük, hogy a hallgatóik jó zenésszé váljanak. Amit csak lehet, elsajátítsanak a hangszerükön, mert csak a megszerzett tudás az, ami továbbadható.

Az osztatlan képzésben a hallgatók már harmadévben hospitálni kezdenek, negyedévben tanítanak is, a diploma előtt pedig még nagyobb önállóságot kapnak. Az ötödév összefüggő szakmai gyakorlat. A Művészeti Kar a Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziummal van szakmai kapcsolatban, a Richter pedig integrálódott a Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskolával. Így a Széchenyis hallgatók egyrészt tudják a zeneiskolai korosztályt tanítani, másrészt betekintést nyerhetnek a középiskolai órákba. Sok-sok lehetőségük adódik, hogy mindenbe belelássanak. Gyakorlatilag a Konzi a gyakorlóiskolájuk.

„Persze, a zenetanárságnak is van kevésbé tanítható része. Az, hogy egy hallgató mennyire lesz empatikus a gyerekekkel, hogy mennyire talál közös hangot velük, hogy milyen légkörű lesz az óra, hogy a gyerekek szívesen elmenjenek a második foglalkozásra is, nehezen tanítható. Növendékeink természetesen foglalkoznak fejlődéslélektannal, pszichológiával, metodikával és didaktikával, de úgy érzem, a legfontosabb, hogy személyes kisugárzásukkal tudjanak bizalmat kelteti és megszerettetni a zenét. A jelentkezőknél ezt a rátermettséget is szoktuk figyelni, bár pusztán a felvételi alapján eldönteni valakiről, hogy rendelkezik-e empatikus vénával, nem lenne más, mint jóslás. Azért az elbeszélgetésekből így is sok minden kiderül” – mondja Várayné Szűts Katalin.

„Roth Ede gitártanárunk ilyen emblematikus oktató, nagyon szeretik a hallgatók. Rengeteg programjuk van, most például egy balatoni fesztiválon vesznek részt a napokban. Ilyenkor odaköltözik az egész tanszak. Nincs olyan megmozdulás az országban, legyen az fesztivál, vagy verseny, ahol ne jelennének meg. Roth Ede eddigi hallgatói közül szinte mindenki a zenei pályán tevékenykedik. Sokan külföldön tanítanak, vagy ott folytatták a tanulmányaikat, vannak köztük szakiskolai tanárok, és többen aktív, szóló vagy kamarazenész koncertezők. A gitár tanszakosok elsősorban az életre készülnek, nem a vizsgákra, hanem a következő fesztiválra. Mesterüktől hetvenegy éves kora ellenére lelkesedésből és aktivitásból is rengeteget tanulhatnak, ennek is köszönhető, hogy sok nemzetközi versenyen szerepeltek sikerrel” – mondja a tanszékvezető.

Az ének tanszak családias, egy-két, ritkán három növendék nyer felvételt évfolyamonként. A túljelentkezés viszont sokszoros, előfordul, hogy a felvételi több napig tart. Vigyáznak arra, hogy a felvett hallgatói létszám arányos legyen a hangszeresekkel és zenekarjaik működőképesek maradjanak. Szabó Magda, az ének tanszak vezetője ízig-vérig pedagógus, az énekesi karrierje mellett most már elsősorban tanít. Nagyon színvonalas, élő oktatói munkával fogja össze a közösséget. A tanszaki koncertekre vendégeket hív, igazi törzsközönségük lett, és a Győri Nemzeti Színházzal is kiváló az együttműködésük.

A zongoratanszak növendékei közül az olvasók emlékezhetnek például Rigó Ronaldra, aki az első Virtuózok versenyen indult sikerrel. Több koncertet adott külföldön, most pedig megkapta a Fischer Annie ösztöndíjat. Ő is Várayné Szűts Katalin tanítványa volt. Ronald BA végzettséget szerzett az intézményben majd a Zeneakadémián kapott művész diplomát.

„A Művészeti kar mindkét tanszéke számára fontos, hogy a hallgatóknak kiírt versenyeken részt vegyenek, amihez egyedülálló módon az egyetemtől minden anyagi támogatást megkapnak. Már csak ezért is érdemes minket választani” – mondja Várayné Szűts Katalin.

Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem