Aki fát ültet, az bízik a jövőben.
A faültetés számomra sokkal több, mint egy egyszerű kertészeti megmozdulás. Jelképeket hordoz magában, mint például a karácsonyfa állítás közelgő ünnepünk alkalmából.
Mikor megtudtam, hogy ebben az évben 100 éves az iskola, és mondták, hogy bármilyen emléket hozhatunk, akkor otthon elmondtam, gondolkoztunk rajta, hogy mit tehetnénk mi is az iskola érdekében, mi lenne az a maradandó dolog, ami emlékeztetne bennünket erre a jeles évfordulóra. A kertünkben sok fenyőfa van, amelyekből karácsonykor árusítani szoktunk, és ekkor jutott eszünkbe az a gondolat, hogy mi lenne, ha ültetnénk az iskola udvarára egy kis fát a 100. évforduló alkalmából. Ezután érdeklődtem igazgatónőtől, és ő nagy örömmel fogadta az ötletünket.
A héten ki is választottuk, és pont erre a szép kis formás fára esett választásunk, ami hetykén állt a sok nagy fa mellett.
És ma elérkezett az idő, hogy ezt a fát elültessük.
Ez a mi fánk. Nő, gyarapszik, terebélyesedik, egyre mélyebb gyökereket növeszt.
A faültetés segít egy kicsit abban, hogy mi is gyökeret verjünk. Egy faültetés valaminek a kezdete. Ez most a következő száz év kezdete. A faültetés sokszor köthető egy bizonyos eseményhez, ami aztán később eszünkbe juttat mindig az egyre terebélyesedő fa látványa.
Mikor pár év múlva majd mi is erre sétálunk, és látjuk a növekvő fánkat, akkor eszünkbe juttatja az együtt töltött szép időket, az ifjúságot, a barátokat, tanárainkat.
„És a végén mindenből csak annyi marad, amennyi az emlékeinkbe vésődött.”
Szalai Rebeka Annamária
10. e osztály
Győri Deák F. Közgazdasági és
Informatikai Szakközépiskola