Eötvös-díj a győri „csillagcsiszolónak” – Horváth Péter rangos kitüntetése

Nem a csillagászokért vannak a csillagok, hanem a csillagászok vannak a csillagokért – ez a hitvallása Horváth Péternek, a győri Révai gimnázium igazgatójának, aki kiemelkedő pedagógia munkásságért Eötvös József-díjat kapott.

Gratuláltak a tanítványai?

Megtapsoltak az osztályokban. Mondtam nekik, ezután olyan nagyképű leszek, hogy szóba sem állok veletek. Szerencsére nem hitték el.

Mindig pedagógus akart lenni?

Harmadikos középiskolás korom óta.

Más hivatás fel sem merült?

De, a labdarúgás. Végül nem lettem focista.

Sosem akarta otthagyni a pedagógusi pályát?

Érdekes, de meg sem fordult a fejemben. Ez a pálya nekem nagyon sok örömet adott.

Sok kitüntetést is kapott?

Három éve tanítottam, amikor az igazgatóm fölterjesztésére miniszteri dícséretben részesültem. Ez egy fiatalembernek önbizalmat, bátorítást adott. Később matematikatanárként is többször elismertek, a Megye Szolgálatáért Díjat is odaítélték, s 2002-ben én vettem át a Révai gimnáziumnak szóló Pro Urbe-díjat. Természetesen pontosan tudom, hogy ez a mostani kitüntetésem sem csak az én munkám eredménye, hanem az itt tanító kollégáknak, dolgozóknak, a valaha itt tanult nemzedékeknek, s a városnak is köszönhető.

Kire a legbüszkébb a tanítványai közül?

Rengeteg nevet mondhatnék. Leginkább arra vagyok büszke, hogy akik ebből az iskolából kikerültek, jórészt kiemelkedő, alakító tagjaivá válnak közösségüknek.

Vannak olyanok is, akikre nem lehet büszke?

Ennyi ember közül néhány olyan is akad, akinek kicsúszott a lába alól a talaj. Őket sajnálom, volt, akin közreműködők segítségével megpróbáltam segíteni, de nem mindenkinek sikerült.

Mi a pedagógiai hitvallása?

Ritkán fogalmazom meg, inkább gyakorolni próbálom. De talán az, hogy nem a csillagászokért vannak a csillagok, hanem a csillagászok vannak a csillagokért.

Otthon mennyire jó pedagógus?

Hosszú távon remélem jó.

Ez elég sejtelmes válasz.

Néha kapok kritikát, ritkán még csalódás is előfordul, de azt érzem, nemcsak én szeretem a gyerekeimet, hanem ők is engem.

Az Eötvös-díj kitüntetettjei közül ön a legfiatalabb. Ennek tudatában ez azért nem számít életmű-díjnak.

Hát nem. Mondtam is, hogy nagyon köszönöm az elismerést mindenkinek, de ezzel még nem szabadulnak meg tőlem.

Gy. P.