Exkluzív titok

Sajátkorában éppúgy nem beszéltek róla, mint ma. De mi megnézhetjük.

Szombat este nyílik ugyanis Az erényöv titkos történetei – Mítosz és valóság című tárlat az Apátúr-házban. Egészen november végéig tart nyitva a kiállítás, amely Róma és Budapest után érkezik városunkba.

Az Orvostörténeti Múzeum által összegyűjtött anyagból korabeli szövegek, képek és tárgyak segítségével bontakozik ki egy titokzatos és sejtelmes tárgynak a sötét középkorba visszanyúló igaz története.

Mindenki ismeri a legendát, amely szerint a középkori keresztes lovagok, mielőtt szentföldi hadjáratra indultak, erényövet csatoltak asszonyaik ágyékára, s annak kulcsát magukkal vitték. Így remélték biztosítani hitvesük hűségét. A világ számos múzeumában ma is őriznek vasból kovácsolt erényöveket, amelyeket e történet tárgyi bizonyítékaiként mutogatnak. De valóban ennyire hiányzott a bizalom a középkori házasságból? Annyi bizonyos, hogy a házasságtörést – bárki is kezdeményezte – akkoriban a női bujaság következményének tartották, s ezzel szemben pedig – különösen az egyház – szigorú büntetéseket helyezett kilátásába. Ezek között azonban a leginkább kínzóeszköznek látszó erényöv soha nem szerepelt. Középkori szövegekben nincs nyoma annak, hogy valóban léteztek erényövek, sőt képi ábrázolás sem maradt róla. De ha a középkori lovagok és hitveseik – utóbbiak szerencséjére – nem ismerték az erényövet, akkor kitől származik a mítosz és nem utolsó sorban hogyan kerültek az erényövek a múzeumokba? Az elmúlt kétezer év képi, szöveges és tárgyi emlékeinek felvonultatásával erre a kérdésre ad választ a tárlat – ajánlja az időszaki tárlatot a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum.

Merthogy szerintük a valóság az, hogy az erényöv mítosza a 18. század közepén született meg és vált a felvilágosodás idején a középkori barbárság példájává. A történet hitelesítéséhez a francia enciklopédia szerzői éppúgy hozzájárultak, mint a múzeumokba került – ma már egyértelműen kijelenthetjük – hamisítványok. Az így megerősödött mítoszra támaszkodva az erényöv a 19. században a középkorinál szelídebb és valóban használható formában újjászületett, mint egyrészt a fiatalkori maszturbáció, másrészt a nemi erőszak orvosilag javallott ellenszere.

A kiállítás újdonságát és újszerűségét azonban nem csupán a téma adja, hanem az elrendezés is. A múzeumokban megszokottól némileg eltérően ugyanis ez a kiállítás nem elsősorban a tárgyakra, sokkal inkább a látványra koncentrál, s a kiállított tárgyak, mint ennek a látványnak az elemei kapnak szerepet. A látogató sötét tónusú falak, installációk és korszakok között térben és időben bolyongva fejtheti fel az erényöv mítoszainak különböző rétegeit. Az így kibontakozó történet pedig nem is annyira a középkorról, mint sokkal inkább a 19. század emberének szexualitáshoz fűződő viszonyáról szól – de tükröt tart a ma embere elé is.

Pál Gergő