Falusi Mariann: „Egyik dal sem hangzik el ok nélkül”
„Fontos, hogy legyenek olyan dalok, amikkel tudom sokkolni a közönséget, hogy énekeljen”– mondta portálunknak Falusi Mariann a Menház Színpad színfalai mögött.
A művésznő elképzelése megvalósult, a győri közönség pedig egy élvezetes zenei időutazás közepébe csöppenhetett hétfő este. Az utazás könnyed szerelmes dalokkal indult, klasszikus és új köntösbe bújtatott Pa-Dö-Dő slágerekkel folytatódott, eljutott a táncdalfesztiválok remekein át a legkedveltebb Neoton számokig.
Ha Falusi Mariann nevét hallják az emberek, azonnal a Pa-Dö-Dő együttes jut eszükbe, 29 év távlatában is. Azt hiszem, hogy ez nagyon jó érzés lehet. Azt nyilatkozta egy interjúban, hogy önnek ez a formáció jelenti a biztonságot, „egy nagy fa, aminek neki tud dőlni”.
Falusi Mariann: Igen, ez azt is mutatja, hogy öregszünk. Nagyon jó érzés azonban, hogy ennyi ideje, ilyen ideális körülmények között és baráti viszonyban tudunk együtt dolgozni Györgyivel. Nincs bennünk az a kényszer – ami általában az előadóművészekben – hogy napról napra, minden pillanatban bizonyítanunk kell szakmai tudásunkat. Úgy gondolom, hogy mi letettünk valamit az asztalra, amit akkor nem tudott más, és innentől kezdve jól érezhetjük magunkat a munkánkban.
A Pa-Dö-Dő-vel nemcsak a dalaikkal, hanem személyiségükkel is felhívták a figyelmet az önazonosság és az önelfogadás fontosságára, és teszik is a mai napig. Mennyire tudatos ez? Vagy inkább természetesen a lényükből fakad?
F.M.: Kezdetben természetesen áradt, aztán egyszer csak tudatossá vált. Hiába próbálnánk megjátszani magunkat, úgysem sikerülne, azok nem mi lennénk. Én például hazudni sem tudok, mert egyszerűen nem vagyok képes következetesen hamis, álságos dolgokhoz ragaszkodni.
Önálló esttel érkezett a városunkba. Ezeken az esteken nagyon széles repertoárból válogat, akár egymástól nagyon távolálló műfajokat is megszólaltatva. Milyen dalokkal készült a győri közönségnek?
F.M.: Az önálló estben az a különleges, hogy miattam jöttek el az emberek, méghozzá úgy, hogy pontosan nem tudták, milyen dalokat fognak hallani. Szándékosan nem tematikus válogatással készültem. Voltam már Győrben – többek között – “Az én kis 20. századom” című tematikus estemmel, illetve a Sárik Péter trióval az “I love Jazz” című műsorral. Belefér tehát, hogy ez az este kicsit rólam szóljon. Olyan dalokat hoztam, amelyekben benne van a közönséggel való beszélgetés lehetősége is.
Van olyan műfaj, mely leginkább közel áll a szívéhez? Amellyel igazán szólni tud a publikumhoz?
F.M.: Gyakorlatilag ez a dalok összeválogatásán múlik. Egyik szám sem hangzik el ok nélkül. Fontos, hogy legyenek olyan dalok, amikkel tudom sokkolni a közönséget, hogy énekeljen. Az összes zenei műfaj közel áll hozzám, de leginkább a popzenét kedvelem, mert az nagyon mai. A jazz zenében pedig a szabadság érzését szeretem, abban mindent megengedhet magának az énekes.
Ha jól tudom, nagyon fontos az ön életében az intenzitás. Úgy éli az életét, hogy mindig van egy vagy több olyan projekt, amit teljesítenie kell, ehhez mindig megvan a kellő ereje és látja is a folyamat végét. Ez viszi előre?
F.M: Igen, ez az öregség ellen nagyon jót tesz. Tehát nem az van, hogy az ember belehuppan valamibe, és azt mondja: „na jól van, én ezt már megcsináltam”, hanem mindig ki kell találni valami újat, amin lehet dolgozni. A legjobban pedig a kihívások éltetnek, minden, ami arra sarkall, hogy lépdeljek előre és gondolkodjak.
Ha már a kihívásoknál tartunk. Györgyivel egy rádióban beszélgetős műsort vezetnek. Hogy érzi magát műsorvezetőként?
F.M.: Nagyon jól. Azokat hívjuk meg a stúdióba, akikkel szívesen beszélgetünk. Nem akarunk oknyomozó riportokat csinálni. Egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy ott és akkor egy „kávéházi beszélgetés” alakuljon ki, és mindenki a saját magához mért őszinteséggel beszéljen arról, amit éppen gondol. Mindig félve jönnek be hozzánk, majd kacagva távoznak azok, akik nem gyakorlott nyilatkozók.
Az ünnepek közeledtével mindenki lassít egy kicsit, de a művészvilágban ez az időszak éppen a pörgésé, amelyben méltó helyet kap a jótékonykodás is. Hogyan készül a művésznő az ünnepekre?
F. M.: Reggeltől délutánig próbálok, esténként játszom a színházban. Jótékonysági fellépéseink is lesznek: megyünk a Mikulás gyárba, beteg gyerekeknek is énekelünk, illetve ételt is osztunk a rászorulóknak. Az ünnepi készülődés így háttérbe szorul. Aprócska dolgokat már vettem a szeretteimnek év közben. Nálam nem a karácsonyhoz kötődik akár az ajándékozás, akár a szeretet. A karácsonyban mindig a másikra szánt idő az, ami igazán számít.
Az újév közeledtével leltározza-e magában az elmúlt évet, mind szakmailag, mind magánemberként?
F.M.: Nem készítek leltárt magamban, mert folyamatos a munka, ilyenkor feltorlódnak a teendők. Ha szeretnék mégis visszatekinteni, akkor azt mondanám, hogy ez az évem szakmai szempontból zseniális volt. Rengeteget dolgoztam: nagyon jó hangulatú Pa-Dö-Dő koncerteken vagyunk túl, csodálatos volt Presser Gáborral a lemezbemutató koncert, Horgas Eszterrel van egy közös projektünk, illetve a Sárik Péter trióval az erdélyi turnénk is fantasztikus élmény volt. Elképesztő dolgoknak lehettem részese. Remélem, hogy a jövő év is hasonlóan sikeres lesz, terveim már vannak.
Szerző: Horváth-Simon Barbara
Fotó: Marcali Gábor