Farsang Sándor emlékkiállítás – fotókkal!
Számtalan tisztelő, barát, tanítvány gyűlt össze Győrben, a Napóleon-házban pénteken este, hogy Farsang Sándor halálának első évfordulóján kiállítással emlékezzenek meg a művészről.
A kiállítást az egykori tanítvány, Tolnay Imre képzőművész nyitotta meg, aki kimelte, többek mellett ő is részben neki köszönheti, hogy a művészet útjára lépett.
Farsang Sándor 1945-ben született Budapesten, a 60-as évek második felében végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát (későbbi-mai nevén a Képzőművészeti Egyetemet), Szentiványi Lajos, Ék Sándor, Raszler Károly, Rozanits Tibor voltak a mesterei. Nonfiguratív kísérletek után klasszikus rajztudását tanúsító, természeti, antropomorf formákat felbontó, új rendszerbe építő grafikákkal jelentkezett. Litográfia-és rézkarc-sorozatai jelképkörének folyamatos bővülését jelezték: a “boldog békeidők” könyveiből, sajtójából, illusztrációs készletéből átvett motívumok új összefüggésekbe kerültek időszerű, személyes mondanivalójával. A hetvenes évek közepén különös architekturális-metafizikus tereket szerkesztett vásznaira, s e szürreális környezetet népesítette be egyre több sajátos figurával. 2005-ben Győr Közművelődéséért díjat, 2011-ben Győr-Moson-Sopron Megye Közművelődéséért dr. Kovács Pál díjat kapott.
Farsang mester, vagy ahogy szakmai-baráti körben emlegették, Sanya városunkba költözve rendkívüli aktivitást produkált: a Győri Grafikai Műhely egyik alapítója, a győri képzőművészeti szakképzés egyik megteremtője, a Művészeti Alap (most Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) megyei képviselője és a Képző-és Iparművészek Szövetségének volt észak-dunántúli titkára volt. A Győri Képzőművészeti Kör egyik igazi közösséget teremtő vezetője, a Kovács Margit Kézműves Iskola, majd a Győri Tánc és Képzőművészeti Szakközépiskola tanára volt évtizedekig. Elmélyült szakmai felkészültséget, virtuóz rajzi és festői tudást és nagy klasszikus műveltséget hozott magával. A festészet és a hagyományos sokszorosító grafikai technikáinak alapos ismerőjeként, bravúros művelőjeként méltán vívott ki nagy tiszteletet szakmai és nem-szakmai berkekben egyaránt.
Az F. S. mester elnevezést Pátkai Tivadar költő-kortárs adta Sanyának. Farsang ugyanis azon klasszikus festői-mesterségbeli tudás birtokosa volt, amely a félig-meddig ismeretlen származású középkori festőnket, M. S. mestert is kiemelte kora aszkétikus névtelenségéből. Farsang mester képein hol rokokó, na jó, ’poszt-rokokó’ tavasz van, hol buja, Gustave Courbet-s, de szigetközi nyár, máskor a romantikára vagy Adyra hajazó ősz, avagy a közelmúlt Budapestje és történelmünk pokoli bugyrainak legkomorabb tele. Vérbő rubensi festőiség és életteliség, a pop art legendáit megszégyenítően gazdag személyes történelem jön itt szembe velünk körös-körül, mely barokk egek alatt, De Chirico metafizikus tereiben és külvárosok izgalmasan enyésző zugaiban öltött testet Farsang mester ecsetje alatt.
A mester festészeti boszorkánykonyhája, szellem-laboratóriuma, álomgyára jóvoltából, ünnepélyes barokk zenére együtt táncolnak XL-es ruhátlan tündérei, titokzatos úriemberei, kortárs rocker-lovagjai, töredékes, kőbe dermedt lényei. Hogy ezzel a véletlenbe kapaszkodva kicsit a festő családnevét is helyzetbe hozzam, Hamvas Béla Karneváljának sajátos hangulatával is mutat rokonságot Farsang világa. Sokmindenre-sokmindenkire utaltam az imént, de Farsang Sándor piktúrájának szövetét, ha úgy tetszik életmű-vászna minden rétegét így sem fejthettem fel, ugyanakkor őt évtizedeken át ismerve-megismerve bátorkodhattam most szavakban is Önök elé teríteni. Igen, F. S. mester forrásvidékeit próbáltam valamelyest feltárni: a szakkörében diákként, később munkatársként sokat hallott-megidézett keserédes angyalföldi gyerekkor szürreálisan továbbszínezett valóságát, XX. századi történelmünk személyes olvasatait, a francia szimbolisták részben mámorban erjesztett költészetét, a nyári délutánokon nagyokat úszó Sanya mester Rába-és Duna-ártereit és a révfalui grafikai műhely vagy a festőműterem teaillatú, csöndes, termékeny félhomályát – fejezte be megnyitó beszédét Tolnay Imre.
A tárlat október 9-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között látogatható.
Legyezte: Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor