Fekete leves

A kávéfőzés történetéről látható kiállítás a Rómer-teremben. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, továbbá a Fazakas amp; Kimmel gyűjtemény közös, utazó tárlatát Bana József levéltár-igazgató nyitotta meg, majd dr. Saly Noémi kurátor mutatta be.

Bana József levéltár-igazgató szerint városunkban egykor élénk kávéházi élet zajlott. Győr az 1800-as évek végén, a vidéki gabonakereskedelem központjaként nyolcvan kávéházzal, kávékiméréssel dicsekedhetett, ezek egyben bordélyházként is működtek. Abban az időben csak az nyithatott ilyen vendéglátóhelyet, akinek szociális helyzete kifejezetten hátrányos volt.

A boldog állapotoknak egy 20. század eleji kormányrendelet vetett véget. Ez kimondta, hogy kéjhölgyek kizárólag a bordélyházakban és saját szállásaikon tevékenykedhetnek, míg a kávé- házakban csak negyvenen túli nők szolgálhatnak ki. Hamar kiderült, milyen kevesen szeretik a kávét. A századfordulós Győr népszerű helyei, a Hungária, a Fiume, a Royal, az Erzsébet jórészt tönkrementek, 1930-ban már csak három kávéház üzemelt, azok is félgőzzel.

Dr. Saly Noémi a kiállításon kalauzolva elmondta, a fekete leves eredetileg nem a hódító törökök kávéja, hanem egy vérrel készült, középkori leves volt. Ínyencségnek számított, általában utolsó fogásként szolgálták fel. Magát a kávét a legenda szerint egy Krisztus előtt háromszáz évvel élt etióp pásztornak köszönhetjük. Megkergültek a kecskéi, amit elpanaszolt egy szerzetesnek. A tudós férfi megvizsgálta, megkóstolta, mit esznek az állatok, s rájött, hogy a később kávéra keresztelt bogyók élénkítő hatással bírnak. Jóval később a szufi szerzetesek is előszeretettel használták a növényt, hiszen jól jött virrasztásaikhoz, önkívületi szertartásaikhoz.

A kurátortól megtudhatta a megnyitó közönsége, hogy minden mai kávéfőző őse két egymás fölé rakott edény, melyet Jean-Baptiste de Belloy (1709−1808), Párizs érseke tervezett. A kávénak leginkább két fajtáját használják a nagyvilágban, a termés javát kitevő arabicát és a rosszabb minőségű robustát. Itthon főleg az utóbbiból készült kávét forgalmazzák, a kiállításon többféle nyers és pörkölt kávészem megkóstolható. Tablók mutatják be a kávé botanikáját. A látogató megtudhatja, hogy a kávécseresznyék őshazája Etiópia, hogy a termesztés a „kávéövben”, nyolcvan trópusi és szubtrópusi országban történik, s azt is, hogyan szüretelik, kezelik, pörkölik a kávét. A vitrinek legszebb, legérdekesebb darabjai a tálaláshoz, a főzéshez, a daráláshoz, a pörköléshez szükséges régiségek és retro eszközök. Az egyik sarokban egy 19. századi török kávézót rendeztek be, a másikban megnézhetjük Simon Imre kávéfőző műhelyét. A Rómer-teremben július 31-ig hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között megtekinthető kiállítás az ipari gépektől az otthon használatos kotyogókig, a múzeumi ritkaságoktól a legújabb fejlesztésű luxusfőzőkig mindent felvonultat, amit valaha használt a kávékedvelő ember.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor