Fellobbant a gyertyaláng, adjuk tovább a fényt!

Advent első vasárnapja van, kezdetét vette a várakozás időszaka, az emberek szívébe lassan beköltözik az ünnepi varázslat. A Széchenyi téren is meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját december 2-án, 17 órakor.

A gyertyagyújtás előtt Farkasné dr. Lukácsy Zita, az Esély Győri Rehabilitációs és Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője mondott ünnepi köszöntőt, amelyben gyermekkorát idézve mesélt arról, mit jelent számára az ünnep. „Az adventi időszak egy kisgyermek számára a csodavárás időszaka volt” – tekintett vissza. „Az embereknek volt idejük egymásra, a gyerekeikre, a családjukra. Nem rohantak, kevesebb volt az ideges, feszült ember, s az életünk sem a pénz körül forgott, az ajándékok sem a pénzről, sokkal inkább a szeretetről és az örömszerzésről szóltak” – emlékezett.

Farkasné dr. Lukácsy Zita, az Esély Győri Rehabilitációs és Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője

Az ügyvezető elmondta, szerencsés, hiszen ma is családi körben ünnepelheti a karácsonyt, de sajnos sokan vannak egyedül, akik emiatt nem várják az ünnepet. „Ilyenkor még jobban fáj az egyedüllét, rossz, ha nincs kivel megosztanod az ünnep örömét” – fogalmazott. A magányos emberekhez így szólt: „Ne félj! Tanuld meg, az embernek legjobb társa önmaga, és soha ne feledd, hogy soha nem vagy egyedül, mert a jó Isten mindig veled van! S hinned kell abban is, hogy az elhunyt szeretteid féltve figyelik minden léptedet, és ők is mindig melletted vannak. De nézz körül, mennyi szegény, idős, beteg, elesett ember él a környezetedben! Fordulj feléjük! Segíts! Adakozz! Nem kell hozzá feltétlenül sok pénz, sokkal inkább szeretet és egy kis jóakarat.”

Bognár István győri városplébános szerint az lenne az igazi, ha az emberek átadnák egymásnak a világosságot

Az adventi koszorú első gyertyáját Bognár István győri városplébános gyújtotta meg, aki beszédében egy francia éneket idézett: „Gyújts éjszakánkba fényt, hogy had égjen a soha ki nem alvó tűz, a soha ki nem alvó tűz.” Azzal folytatta, mindannyian érezzük, hogy mennyire igaza van ennek az éneknek, hiszen a világosság és a sötétség állandó ellentétben állnak egymással. Felhozta példának a decembert, amely a legsötétebb hónap, mégis ilyenkor vágyunk leginkább a világosságra. Azzal folytatta, ilyenkor az egyház visszaemlékezik azokra az elmúlt évezredekre, amikor sötétben, halálos homályban éltek a népek, és bizony, az emberi szíveket sokszor még ma is sötétség, homály borítja, sokakon szinte a megváltás előtti reménytelenség lesz úrrá. „Az adventi koszorú hamarosan fellobbanó gyertyafénye, a város fényárban úszó csillogása kell, hogy emlékeztessen, jobban mondva felszítsa a mi szívünket arra, hogy bárcsak bennünk is ez a sok-sok fény uralkodna.” Hozzátette, az lenne az igazi, ha az a rengeteg fény a mi emberi szívünket is átjárná, s azok, akiben már kigyúlt a világosság, átadnák másoknak.

Az adventi koszorú első gyertyáját Bognár István győri városplébános gyújtotta meg

Az ünnepi műsorban felléptek: a Váci Mihály Általános Iskola énekkara Mecséri Kriszta tanárnő vezetésével, valamint az iskola Vadvirágok Színjátszó köre Szántó Dávid tanár és Répásiné Hajnal Csilla igazgató rendezésével.

Bodrogi Sára

Fotó: Marcali Gábor