Félni bátran is lehet

Közvetlen közelről lehet megismerni a félelem kettős természetét, Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságíróként megjárta már a Közel-Keletet, haditudósítóként ott volt a háborús övezetekben. A legtöbben azt hitték róla, hogy csakis félelem nélkül nézett szembe a vészhelyzetekkel, de ő sosem tagadta, hogy bizonyos helyzetekben igenis félt.

A közelmúltban, a Vaskakas Bábszínházban tartott, Életbátorság c. előadásán a győri közönséggel is megosztotta inspiráló történeteit – újságíróként és civilben anyaként – felhívva a figyelmüket arra, hogy félni korántsem szégyen, sőt, félni bátran is lehet.

„Sokan tabusítják a félelem érzését, vagy a gyávasággal azonosítják. Én úgy gondolom, hogy nincsen bátorság félelem nélkül, hiszen nem akkor vagyok bátor, ha valami olyat teszek, amitől nem félek, hanem éppen akkor, amikor nekimegyek egy olyan helyzetnek, amitől rettegek. Így lehet bátran félni” – mondta portálunknak Al Ghaoui Hesna.

Az est folyamán a félelem testi-lelki mechanizmusáról is beszélt az érdeklődőknek, különös tekintettel az érzés kettős természetére. A jellegzetes fizikai tüneteken túl – például heves szívdobogás, izzadás, légszomj – a félelem bizonyos szituációkban akár az értékrendünkkel teljesen ellentétes reakciót vált ki belőlünk. „Amikor a libanoni-izraeli háborúban forgattam, akkor láthattam, hogy miként hathat az emberekre kiélezett helyzetekben ez az érzés. Van, akiben agressziót, pánikot szül, másokban pedig maximális önzetlenséget, segítőkészséget és elszántságot ébreszt. Mitől függ, hogy mikor melyik oldalunkat erősíti? Talán attól, hogy képesek vagyunk tudatosítani, majd elfogadni az adott pillanatban azt, hogy félünk, nem nyomjuk el magunkban és nem is hárítjuk. Így a saját félelmünk sokkal inkább hajtóerő lehet, mint sem blokkoló tényező” – hangsúlyozta a Félj bátran c. könyv szerzője.

Az előadáson néhány tanulságos igaz történet is elhangzott, amely szeretettel mutat rá arra, hogy a nem mindennapi élethelyzetek szülnek csak igazán bátor embereket. A közönség meghatódva hallgatta annak az izraeli, illetve palesztin édesapának a történetét, akiket gyermekük meggyilkolása kovácsolt igazi barátokká. A palesztin édesapa lánya épp a matematikavizsgájáról tartott haza, mikor egy izraeli katona hátulról fejbe lőtte egy gumilövedékkel, a lány két nappal később meghalt. Az izraeli apa lánya pedig egy öngyilkos merénylő robbantásának esett áldozatul. „A történetükben nemcsak a fel nem fogható tragédia megélése a közös, hanem az is, hogy a bosszú ijesztő érzésén felülkerekedve, bátran tesznek embertársaikért azzal, hogy szerte a világban előadásokat tartva, együtt beszélnek személyes veszteségükről” – idézi fel a történetet Al Ghaoui Hesna.

Az est végére közelebb került hozzánk a félelem érzése úgy is, mint egyfajta pajzs, ami mögé elbújhatunk, talált kifogásként magunk elé tartva, hogy ne kelljen kilépnünk a komfortzónánkból. Az előadó szerint ilyen felfogással azonban sokkal többet kockáztatunk, hiszen bent ragadva a megszokott körülményeinkben, nem tanulunk újat magunkról, ezáltal pedig nem is tudjuk meg, mire is lehetnénk igazán képesek. „Valahányszor kilépünk a komfortzónánkból – azaz bevállalunk olyan helyzeteket, amelyeket nem teljes mértékben tudunk befolyásolni – annál jobban pallérozhatjuk azt, hogyan reagálunk ismeretlen helyzetekre. Minél több sikerélményt gyűjtünk, annál jobban bízunk majd magunkban, ez pedig egyfajta biztonságérzetet ad. Minden más külső kapaszkodó csak a biztonság illúzióját kelti bennünk” – összegezte Al Ghaoui Hesna.

Simon Barbara

Fotó: Gálos Mihály Samu