A Rackajam március 26-án vendégeskedett Győrben, az Irodalmi Kávéházban.
Többször találkoztunk már, mégis minden egyes beszélgetésünk meglepetést okoz. Hogy miért? Mert olyan dolgokról és úgy tudunk elmélkedni, hogy gyakorlatilag észre sem veszem, hogy egy egészen más világban járunk. A kultúra, a minőségi szórakoztatás világában, ahol Ferenczi Gyurinak és a Rackajam-nek is kiemelt helye van. A csapat vezetőjével az Irodalmi Kávéháznak otthont adó Kozi Drink Bárban beszélgettem, közvetlenül fellépésük előtt.
Mielőtt megérkeztél, átfutottam az Irodalmi Kávéház plakátjait, és lassan kis túlzással kijelenthetjük, hogy minden második poszteren a Rackajam fotója díszeleg.
Ferenczi György: Őszinte leszek, még nem néztem, de nagy megtiszteltetés. Különösen, ha egy Irodalmi Kávéházról van szó, ami azért mégsem a Való Világ öltözője! (nevet)
Akkor a néhány hónappal ezelőtti győri fellépésedről is elmondhatjuk ugyanezt, amikor Miklósa Erikával közösen koncerteztetek a Médiabálon. Nehéz dolgod volt?
F.Gy.: Erikával énekelni óriási kihívás volt! Éreztem, hogy nem lesz könnyű a dolgom, éppen ezért nem vettem haknira a fellépést, éjjel-nappal keményen készültem rá. Mégis úgy érzem, hogy így is kevés voltam hozzá. Egy olyan pálya áll a művésznő mögött, amivel világszínvonalú teljesítményt nyújt, mint énekes, és mint előadó is. Nagyon tisztelem őt és nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, hogy egy színpadon állhattunk. Ráadásul akkora mázlim volt, hogy bluest énekeltünk, egy olyan nótát amit imádok, de ha három hétig nem dolgozok gőzerővel, akkor biztosan nem tudtam volna kihozni magamból a maximumot. A Bocelli duetthez viszont legalább még három hétre lett volna szükségem, hogy megfeleljen az elvárásaimnak az, amit produkáltam. Az biztos, hogy nagyon sokat tanultam Erikától.
Egy-egy, az Irodalmi Kávéházhoz hasonló fellépésnek is megvan a nehézsége?
F.Gy.: Természetesen! Annál is inkább, mert itt nincs két egyforma buli, hiszen ez gyakorlatilag egy kocsma. Nagyon sokat muzsikáltam életemben kocsmában, annyit, hogy egy ideig nem is volt kedvem fellépni ezeken a helyszíneken, de az Irodalmi Kávéház az most is, és mindig kivételt jelent. Egyébként egy este sem lehet ugyanazt játszani, én legalábbis képtelen vagyok rá. Mivel Győrbe nagyon gyakran járunk, így az itteni közönségnek van egy nagyon jó kilátása arra, hogy a zenekar haknira veszi-e a koncertet, vagy sem. Ez pedig maximális kihívást jelent. Nem jöhetek Győrbe úgy, hogy nincsenek új elemek a műsorban, és ne lenne változatosabb, mint a korábbi alkalmakkor.
A vers, az irodalom népszerűsítése egyfajta missziótok?
F.Gy.: Nagyon fontos a népszerűsítése, de nem misszió! Nem vagyok misszionárius, én rockamp;roll zenész vagyok, csak azokat a verseket tudom zenélni, amelyek nagyon megragadnak. Amelyik mellbe rúg, arra azonnal kész is van a zene, és az azonnal működik is. De parancsra nem tudok verset megzenésíteni. Ha azt mondanák, hogy készítened kell egy Petőfi lemezt, képtelen lennék rá, noha már csináltam Petőfi lemezt, igaz az nem volt kötelező, az szerelem volt és az indította el az egész folyamatot. Nem tartom magam jó szövegírónak, sőt, annak ellenére, hogy nagyon sok dalt írtam életemben, és nagyon sok lemezt elkészítettem a saját dalaimból. Ennek egy része nagyon hiteles volt akkor, hiszen azt az életet éltem, amelyről az a pár sor szólt. Nem akartam soha többet mondani annál, mint amire képesnek éreztem magam. Én nem ilyen vagyok! Ha csajoztam, szórakoztam az éjszakában akkor arról szóltak a dalaim, most viszont megváltozott egy jó ideje az életem, így már másról árulkodnak a nóták, de érdekes, hogy ezt a fajta életet például már nem tudom jól megírni. Olyan színvonalon semmiképpen sem, mint Ady Endre.
Milyen jellegű versek szerepelnek a kedvenceid között?
F.Gy.: Nem tudom megmondani. Elolvasom, és amit a szívem diktál. Erre nincs recept.
Csapucha Adrienn