Megint elment egy győri újságíró. Szólították, nem mondott ellent. Nem szokott.
Ferenczi József életének hetvenötödik évében felhagyott a földi újságírással.
Mindenki ismerete a térségben. Biciklivel rótta a várost, onnan integetett, aztán leszállt róla, s volt néhány véleményező szava. Néha fejcsóválása is. Ki tudta nevetni a világot.
Olvasó ember volt. Nemcsak azt olvasta, amit maga írt. Az újságot papíron szerette.
A Kisalföldet – melynerk örökös tagja – évekig nyugdíjba vonulása után sem hagyta el. Betegen már kevesebbet mutatkozott. Nem szívesen beszélt magáról.
Az utolsó tollforgatók egyike volt, aki még egészben nézte a világot. És látta is.
Most már felülről figyeli botladozásainkat. Tekintete hatóköréből nem tudunk kikerülni.
Emlékét megőrizzük mindannyian, akik ismertük és olvastuk őt.