Egy szelíd kolléga belealudt a végtelenbe. Gaál József újságíró csütörtökön az övéi nélkül, más világban ébredt. Békés, jóakaratú ember volt. Régen megbékélt a földi világgal, soha nem hánytorgatta föl régi sérelmeit, messze volt tőle mindennemű ártó szándék. Gondolkodó, szellemes emberként nézte a körülötte történteket, kiemelkedő tehetséggel írt róluk.
Mint annyi győri újságíró, ő is a Rába szerkesztőségében kezdte el a pályát. 1982-ben vitte sorsa a Kisalföldhöz, a rendszerváltozás környékén pedig új lapfelületeken próbálta ki magát. A Tér-Kép című legendás hetilap egyik legolvasottabb, színes szerzőjeként ábrázolta az ország, s benne a bizonytalan, helykereső, múltjukkal szembenéző vagy attól elforduló, azt megtagadó emberek sorsát, konfliktusait, hétköznapjait. Leleplező írásaiban sem alázott meg senkit soha. „Futárkodott” a helyi bulvár lappiacon, nem csak írta, „csinálta” is a reményteljes lendülettel nekirugaszkodó új és új lapokat. Nem rajta, az ő képességein múlott, hogy ezek nem tudtak megkapaszkodni, gyökeret verni a magyar ugaron.
A Győrplusz munkatársaként főleg érdekes portréival, interjúival lett népszerű. Tudta a szakma klasszikus szabályait, s értette az új kor nyelvét. Azon újságírók egyike volt, aki ezt a két értéket össze tudta hangolni életszemléletében és stílusában is.
Mindig a háttérben maradt, nem tolakodott, nem önmagát találta fontosnak. Néha rezignáltnak láttuk, de a családjában is derűs volt és boldog.
Ismerte, becsben tartotta és szerette a várost, ahol élt. Az embereivel, az épületeivel, a kiskocsmáival, a folyóival. Most örökre elhajózott tőlünk. Szomorúan, értetlenül, nagy fájdalommal nézünk utána.
A Győrplusz Média a saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.