Gesztus és fény – Radosza Attila kiállítása

Amikor a karácsonyi forgatagban forralt bort iszogatva egy kis melegségre, fényre vágyunk, érdemes betérni az Esterházy-palotába, ahol Radosza Attila győri képzőművész alkotásai vidíthatják fel a téli estéinket.

Radosza Attila győri képzőművész, művésztanár önálló kiállítása csütörtökön nyílt meg az Esterházy-palotában, rendhagyó módon az alkotó gitárjátékával.

A Gesztus és fény című tárlatra a művész 11 év alkotásaiból válogatott, a termekben akár színek, akár technikák szerint is kalandozhatnak a látogatók. A gesztus az alkotó személyiségét tükrözi, mint egy ujjlenyomat, amelyet csak ő készíthetett, a fény pedig a fény-árnyák játékosságára utal, amely az átlátszó felületeken tárul elénk. A gesztus és a fény dominál az anyagokon, a kiállított alkotásokon, mindegyik más és más mégis egy egységes tárlatot létrehozva.

Radosza Attila folyamatosan kísérletezik, míg 2012-ben legutóbbi önálló tárlatán a polikarbonátra festett képeit mutatta be, azóta a plexivel kísérletezik, hogyan lehet egy teljesen átlátszó felületre festeni, úgy hogy az tükrözze azt az érzést, amit szeretne átadni. Sikerült neki. Olyan technikát talált ki, amelyet rajta kívül senki nem használ. Elárulta, a plexi hátuljára fest, így válik igazán jól láthatóan egységessé az alkotás. Amelyek, mint mondja már nem is igazán festmények, hanem szinte grafikák, de hasonlítanak a szitanyomatokra is. A védjegyévé vált kékek után ezúttal élénkebb színeket is használt, mert a plexi azt is elviseli – szerinte. A kiállított képeknek pedig azért nincs címűk, hogy ne befolyásolják a nézőket. Mindenki azt lássa a művekben, amit látni akar, és ne azt, amit az alkotó próbál sugallni – vallja Radosza Attila.

A tárlatot Tolnay Imre képzőművész, művészeti író ajánlotta a látogatók figyelmébe. Elmondta, Radosza Attila évtizedek óta festi a legkülönbözőbb méretekben többrétegű, erőteljes festőiségű, expresszív vászonképeit, amelyeken a 2010-es évek elejéig dominált a kék szín. Aztán a kékből először a szürke és fekete árnyalatai felé fordult, majd az utóbbi években a föld, a magma anyagai felé, a barnák, a vörösek, a narancsos árnyalatok irányába. De a fekete- barna- szürke árnyalatok a klasszikus rembrandti-velázquezi atmoszféra meghatározó pillérei maradtak festményeinek.

Az utóbbi években készített képei az anyaghasználat felfedezésének öröméről tanúskodik, polikarbonát-táblákat és plexi lemezeket használ, melyeken a hordozó áttetszőségét, többrétegűségét kihasználva olyan műveket hoz létre, ahol a gesztusok önárnyéka és az egymásra vetődő foltok izgalmas, egymással kapcsolatba lépő felületeket alkotnak.

Képei emlékeztetnek a konkrét természeti formákra és jelenségekre, lírai alkatát ismerve azonban inkább a festő gesztus anatómiájával, a festészet biológiájával, a belső törvényszerűségek evolúciójába avat be minket – mondta Tolnay Imre.

Attila képei egy olyan kor és egyben létállapot piktúra-playerei, mely az írásbeliség előtti idők falra rótt jeleneteinek misszióját teljesítve egyfajta képírásnak tekinthető. Általa a hidegnek gondolt kék is tud izzani, a forrónak vélt vörös is tud hűvös eleganciát árasztani – emelte ki megnyitójában Tolnay Imre.

A kiállítás 2018. január 14-ig látogatható, hétfő kivételével naponta 10-18 óra között.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor