Győrben is sikeres az országos iskolakert program!

Az iskolakert program Győrben is sikeres, fontos szerepet tölt be a tanítóképzésben. Dr. Halbritter Andrást, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának oktatási dékánhelyettesét kérdeztük.

– Győrben nagy hagyománya van az iskolakerteknek, mikorra tekint vissza ez a program?
– Meglepő olvasni levéltári forrásokban, hogy a Belvárosban is gyümölcsöst gondoztak, méhészkedtek a diákok. Győr hagyományos iskolaváros, és a város oktatástörténetéből nem maradhattak ki az iskolakertek sem. A kiegyezés utáni népiskolai tantervben megjelent egy új tantárgy, a gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből, amit nehéz elképzelni gyakorlókertek nélkül. A korábban is szép számmal működő iskolakertek mellett ekkor sok új is létesült.

Ekkor jogszabály írta elő azt is, hogy e tárgy oktatására felkészítésként a tanítóképezdékhez „legalább 2 holdnyi kertnek kell csatoltatni, hogy a növendékek a „földmivelésben”, a gyümölcs- és szőlőtermesztésben, gyakorlati oktatást is nyerjenek.”

Így a Magyarországon másodikként Győrött megalapított tanítóképzés (ezidőben: győri Állami Tanítónőképző) Liszt Ferenc utcai épületének udvarán az akkori tanítónők nemcsak a veteményezés minden csínját-bínját gyakorolták be, hanem megismerkedtek a gyümölcsfák metszésével és oltásával, az iskola saját méhesében a méhészkedés alapjaival, de még a selyemhernyó-tenyésztéssel is.

Amelyik iskolának nem volt kertje, onnan mehettek a Szent György (ma Bem) tér közösségi kertjébe. Aztán pár évtizeden át csak kevés elszánt iskolakert tartott ki, mint például az enesei. Újabban viszont egyre több iskola kezdi el, vagy kezdi újra a régi-új iskolakerti oktatást, legutóbb a Tulipános Általános Iskola.

– Miért jó az iskolakert program? Miben lesz a fiatalok segítségére?
– Életre nevel. Nemcsak arra, hogy megtermeljük a levesbe való zöldséget. Munkára és felelősségre, tervezésre és rendszerességre, alkalmazkodásra és együttműködésre. Ki-ki világnézete szerint: a természet vagy a teremtett világ tiszteletére, megbecsülésére. Vannak külföldi iskolák, ahol az egészséges táplálkozás vagy az agrár-életpályák népszerűsítése az elsődleges cél, máshol a természettudományok szabadtéri oktatása. A szakemberek egyetértő véleménye szerint segít a tanulásban.

– Az Apáczai Karon, az egykori Tanítóképzőben alakították újra az egyik ilyen kertet, de a Gyakorló iskola diákjai is ismerkednek már a kertészkedéssel.
– Több évtizedes kihagyás után terveztük az újraindítást, mikor egy kubai kutatóút tapasztalatai láttatták velünk: nincs mire várni. Ott ugyanis egy élelmiszerválság leküzdésében segítettek a vidéki és városi kertészetek, és az erre felkészítő iskolakertek.Ott értettük meg: nemzetbiztonsági kockázat, ha egy ország lakóinak mondjuk a negyede sem tudja, hogyan kell elvetni a babot. Így – talán elsőként az országban – az iskolakerti felkészítést újra bevezettük a tanítóképzésbe. Ehhez persze iskolások is kellenek, így jöttek át először alkalmanként, aztán most már rendszeres szakkör keretében is a „gyakorlós” kisdiákok.

A gyerekek nagyon élvezték a kerti munkát

– Hogyan tudjuk elképzelni az iskolakerti munkát?
– Vidám, felszabadult kisiskolások fél óra ismerkedő foglalkozás után, kissé kimerülten azt nézik, milyen terményt vihetnének még haza földes kezükben. Valahogy így kezdődik. Aztán ahogy rendszeressé válnak a foglalkozások, érezhető: nő a magabiztosságuk. Több növényt, több szerszámot ismernek meg.

Büszkén mesélik, aznap éppen milyen bogarat láttak az általuk készített rovar-hotelben, mit jelent a komposzt, hogyan húztak egyenes vetőbarázdát tanítójuk és társaik segítségével, majd segítség nélkül is. Nem ritka, hogy életükben először kóstolják meg a retket, salátát, és mást, amit a menzán, vagy otthon nem tartottak ehető növénynek. Egy-két év után már rendszerben kezdik látni a talajt, időjárást, növényt, állatot, embert.

– Milyen visszajelzések voltak a fiataloktól? Szívesen csinálják?
– Magam is csodálkoztam, amikor a hét elejétől várták a csütörtök délutáni iskolakerti szakkört, ahová rendre szaladva érkeztek.

– Ilyen fokú lenne a természethiány-szindróma?
– Sokaknak az utolsó érzelmi-tapasztalati kapcsolatuk lehet a természettel, és nemcsak városi gyerekeknek. Hallgatóink egy részén viszont azt látom, hogy a megszokott otthoni kert hiányzik egyetemi hétköznapjaikból. Az iskolakertben, legyen az csak zsebkendőnyi, közvetlenebbül lehet beszélgetni a gyerekekkel, mint egy tanteremben, a kert hangulatos közegében jobb kedvű, lelkesebb arcukat mutatják kistanítóiknak, mint egy feladatlapból felnézve.

Nemzetközi hallgatói kurzus résztvevői az általuk
(raklapból) készített iskolakerti napórával Győrben

– Milyen zöldségek/gyümölcsök találhatóak meg az Iskolakertben? Gondolom, biokertészeti módszereket követnek?!
– Mivel a gyerekek zöme kezdő kertész, fontos a sikerélmény. Ezért az igénytelenebb, ellenállóbb terményeket válasszuk. Retket, salátát, babot. Leghálásabbnak a borsó, az áttelelő hagyma (téli sarjadékhagyma), a csicsóka, a napraforgó bizonyult nálunk. A biokertészkedés pedig adja magát. Örülnünk kell, ha a mai gyerek leteszi az érintőképernyőt és kimegy a kertbe. Ebben a helyzetben rosszul nézne ki, ha egy tábla állítaná meg: Állj! Frissen permetezve! Mérgezési veszély!

A biokertészkedés, ökológiai gazdálkodás módszerei illenek az iskolakertek környezeti nevelési feladatához is. Aztán az ökológiai gazdálkodásban használjuk ki legjobban, és ezért itt tudják a gyermekek megfigyelni az élőlények szövevényes kölcsönhatásait is: mi mit eszik, milyen madár milyen rovar egyedszámát tartja korlátok között, melyik fűszernövény melyik vetemény-társának riasztja el kártevőit.

De látom a létjogosultságát az olyan oktatókerteknek is, amik azt mutatják meg, hogy működik egy árutermelő intenzív zöldségfarm. Az ezekre jellemző műtrágya- és növényvédőszer-használattal, nyilván a munkabiztonsági szabályok betartása mellett.

– Ha valaki most hall róla, lehet még jelentkezni a programba?
– Minden óvoda, iskola fordulhat hozzánk a Széchenyi István Egyetem Apáczai Karán, illetve a lelkes iskolakert-vezető társakkal létrehozott Iskolakertekért Alapítványnál (http://iskolakertekert.hu ), ahol tanácsokkal, az egész országból gyűjtött jó gyakorlati példákkal, módszertani segítséggel, pályázati források közvetítésével próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy minél több gyermek élhessen az iskolakertek adta lehetőségekkel. Az iskolán kívüli világból pedig szívesen fogadunk önkénteseket, akik munkájukkal vagy adományokkal segítenék ezt a szép, embereket összehozó ügyet.

Ferenczy Balázs
Fotók: Iskolakert Program Facebook oldala