Győri főorvos állt a londoni egészségügyi stáb élén

A londoni olimpián dr. Balogh Péter a sportegészségügyi csoport vezetőjeként képviselte szűkebb pátriánkat. A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház baleseti sebészetének sportberkekben is népszerű és közismert osztályvezető főorvosa röviddel hazaérkezését követően nyilatkozott lapunknak.

Szeretheti a kihívásokat, ha „olimpiai újoncként” igent mondott egy ilyen felkérésre!

Korábban sem riadtam vissza az újszerű kihívásoktól, és gondolom a felkérésemben szerepet játszhatott, hogy számos világversenyen szereztem szakmai és szervezési tapasztalatokat egyaránt. Ezzel együtt rendkívül megtisztelőnek éreztem a megbízást, amelynek révén egy kiváló szakemberekből álló csapat vezetőjeként életre szóló élményekkel gazdagodhattam.

A sportolókhoz hasonlóan hosszú felkészülés előzte meg a londoni tevékenységet?

Jó a sportolói hasonlat, mert véleményem szerint a felkészülést sportegészségügyi szempontból is az előző olimpia zárását követően, azonnal el kell kezdeni. Sajnos nekünk ennyi időnk nem volt, ám a Magyar Olimpia Bizottságtól és minden partnerszervezettől messzemenően megkaptunk minden segítséget, hogy felkészülten vághassunk neki a londoni útnak.

Konkrétan milyen szervezési feladatokat kellett megoldania a felkészülés során?

Mivel az egészségügyi team létszáma a kvalifikáció függvénye, folyamatos egyeztetés folyt a sportági szakszövetségekkel, illetve összeállítottuk a sportolók úgynevezett egészségügyi térképét, amely nagy segítségünkre volt a kinti munkánkban. Nehéz feladatot jelentett a team tagjainak angliai regisztrációja, amelyhez óriási segítséget kaptunk az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal munkatársaitól. Ugyancsak folyamatosan dolgoztunk a résztvevők utazási tervén, az egészségügyi ellátmány összeállításán. Végül – elsősorban Molnár Zoltán főtitkárnak és lelkiismeretes munkatársainak köszönhetően – regisztrálták a kezdetben hivatalosan is ideálisnak ítélt tíz orvos, öt pszichológus, tizenhárom masszőr ésegy gyógytornász-fizikoterápiás asszisztens alkotta stábunkat, akiknek e helyről is köszönöm odaadó munkájukat.

Milyen koncepció szerint kezdték meg a kinti munkát?

Alapvető elvárás volt, hogy a 158 sportoló és a mintegy 80 fő kísérő egészségügyi ellátása folyamatosan biztosított legyen. Ehhez a helyszínen párhuzamosan jelentkező szervezési és szakmai feladatokat kellett megoldanunk. Az olimpiai faluban még az első versenyzők érkezése előtt a nap 24 órájában működő, a MOB jóvoltából remekül felszerelt rendelőt alakítottunk ki, illetve feltérképeztük az egyéb lehetőségeket, kialakítottuk kapcsolatainkat a falu ugyancsak minden igényt kielégítő poliklinikájával. Az előző játékokhoz képest újdonság és könynyebbség volt, hogy az olimpiai csapatok orvosai a fogadó ország egészségügyi tanácsa részéről erre a célra létrehozott speciális regisztráció révén receptírási,vizsgálati és gyógykezelési beutalási jogot kaptak. A rendelőhöz egy bázisszemélyzetet jelöltünk ki, de emellett az egész egészségügyi stábbal a sportolók versenyeken történő biztosítását is szerveztük, ami szintén komoly logisztikai feladatot jelentett.

Sok munkájuk akadt a játékok alatt?

Szerencsére nem sok, az ismert öt komolyabban sérült sportolónk – Joó Abigél, Bácsi Péter, Káté Gyula, Parti András és Császár Gábor – kivizsgálása és ellátása mellett szokványos meghűlések, kisebb sérülések, izomhúzódások jelentettek munkát. Ennek ellenére gyógytornász-fizikoterápiás asszisztensünk előtt le a kalappal, hisz szinte éjjel-nappal akadt dolga.

Milyen visszajelzéseket kapott a team munkáját illetően?

A sportolók, a kísérők felénk irányuló, szinte baráti szeretete, függetlenül attól,hogy ellátásra szorultak-e vagy sem, egyértelmű visszajelzés volt számunkra a játékok alatt. Azt követően pedig jól – esően hallgattuk kollégáimmal Borkai Zsolt elnök és Molnár Zoltán főtitkár szavait, akik személyesen mondtak köszönetet az egészségügyi csapat tagjainak. Persze a hivatalos értékelés még hátravan, melynek objektivitása, illetve a jövőben hasznosítható tapasztalatai érdekében kérdőívet küldünk a sportági szakszövetségeknek.

Mennyit sikerült a versenyek, az olimpia hangulatából személyesen is megtapasztalnia?

Azzal a kevés mozgástérrel, amit a szigorú beosztás engedélyezett, igyekeztünk úgy sáfárkodni, hogy magam és kollégáim a hivatalos versenyjelenléten kívül szurkolóként is eljuthassanak egy-egy általuk kedvelt sportág megmérettetéseire. Jómagam természetesen a kézilabdát helyeztem előtérbe, ahol az izlandiak elleni dráma jelentette számomra az olimpia legnagyobb élményét. Ugyancsak megtiszteltetésként és maradandó emlékként éltem meg, hogy láthattam Gyurta Dani világcsúcsát, illetve hogy a nyitóünnepségnek is résztvevője lehettem. De természetesen jól – eső érzés volt találkozni „győri” játékosaimmal, Lunde Haraldsennel, Lökével, Amorimmal és Radiceviccsel, sőt, a BLfiaskó ellenére még Ana Djokiccsal is.

A team vezetőjeként szerzett tapasztalatai alapján miben látja a jövőbeni fejlődés zálogát?

Közhelynek hangozhat, de meggyőződésem, hogy ha meg szeretnénk őrizni a londoni eredményességet, akkor a sportolás feltételeivel kapcsolatos fejlesztésekkel párhuzamosan az egészségügyi ellátás javításán is folyamatosan dolgoznunk kell, hogy mint korábban említettem, a riói csapat felkészítése már most megkezdődhessen sportegészségügyi szempontból is. Bár konkrétan nem erre vonatkozott a kérdés, mégis itt kell megemlítenem, hogy már a felkérés pillanatától egy olyan szemüvegen keresztül is figyeltem a rendszert, az alrendszereket, illetve a hozzájuk tartozó személyi és tárgyi felté- teleket, feladatsorokat, hogy amennyiben 2017-ben Győr városa rendezheti az Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, sportegészségügyi szempontból is megfelelő házigazdái lehessünk a hatalmas seregszemlének. Ez pedig legalább akkora, ha nem nagyobb kihívás a helyi sportegészségügy számára, mint amelyről most beszélgettünk.

Forgács László