Győr+
2016.09.16. 14:05

Győri szívvel a válogatottban

Kapuvári lány, akinek a szíve az ETO-ért dobog: Németh Loretta született tehetség, már egészen fiatalon megmutatta, hogy jól bánik a labdával. Kitartásának köszönhetően, a napokban már az olimpiai bajnok német női labdarúgó-válogatott elleni Eb-selejtezőre készül. Elmondása szerint egy magyar csapatért sem hagyná el az ETO-t, de nagy álma, hogy egyszer a Bundesligában futballozzon.

A megbeszélt időpontnál hamarabb érkeztünk az ETO FC Győr női labdarúgócsapatának edzésére. Éppen a tréninget lezáró, kétkapus játék következett volna, amikor Horváth Tamás, a gárda edzője rendelkezésünkre bocsátotta egyik legjobb játékosát. Az ősz szakember mérhetetlen nyugalommal konstatálta, „hadd menjen, úgyis ’joker’ lett volna”. Mi azonban tudjuk, hogy ez nem egy negatív jelző, hiszen ebben az esetben azt jelenti, hogy ő az a játékos, aki a különbséget jelenti a csapatok között.

„Édesapám és unokatestvérem is igazolt labdarúgók voltak, gyerekként engem is emiatt kezdett el érdekelni a labda” – kezdte beszélgetésünket Németh Loretta, majd hozzátette, egy Győrben rendezett Bozsik-tornán kezdődött ez a szerelem, hiszen a versenyt követően több edző is azt mondta, hogy van tehetsége a sportághoz, csupán kitartás és kedv kell a továbblépéshez.

Nem tétlenkedett, tízévesen belevágott a kalandba és az ETO igazolt labdarúgója lett az ifjú hölgy. Eleinte szülei segítségével, heti két-három alkalommal látogatta a csapat edzéseit, aztán önállósodott és már egészen fiatalon busszal tette meg a Kapuvár–Győr közötti távot, hogy kedvenc hobbijának hódoljon. Kezdett azonban kiderülni, hogy több ez számára, mint egyszerű időtöltés, hiszen nyolcadikos korában már behívták a magyar utánpótlás-válogatottba. Ezt követően már egyenes út vezetett a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiára, ahová 2006-ban költözött be.

„A mai napig nagy élmény az ETO-családhoz tartozni és itt futballozni. Minden körülmény adott, hogy csak a labdarúgással kelljen foglalkozni, az itt dolgozó emberek és a klubban játszó játékosok is nagyon közvetlenek, szerintem más csapatoknál ez nincs így. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, magyar szinten csak az ETO létezik számomra!” – jelentette ki a támadó.

Sok magyar játékos fordult már meg más országok klubcsapataiban, Loretta is szívesen kipróbálná magát légiósként Németországban. Ez azonban csak abban az esetben fordulhatna elő, ha ő maga késznek érezné magát a feladatra. Önismereti problémái feltehetően nincsenek a labdarúgónak, hiszen tisztában van azzal, milyen téren kell még előrelépnie.

„Mindenképp fejlődnöm kell a pontosabb befejezések terén, de a fejjátékomon is van még mit csiszolni. Ami az erősségeimet illeti, talán a gyorsaságom a legnagyobb fegyverem, de a cselezéssel sem állok hadilábon” – árulta el a ballábas játékos.

Vélhetően a sebessége és labdabiztonsága az, ami felkelthette Markó Edina szövetségi kapitány figyelmét, aki behívta őt a Németország elleni Eb-selejtező mérkőzésre készülő válogatott keretébe. A játékos érthetően nagyon örül a lehetőségnek, és mindent megtesz azért, hogy pályára is léphessen a szeptember 20-i, gyirmóti összecsapáson.

„Tavasszal volt egy komolynak tűnő sérülésem, amiből viszonylag hamar felépültem. Ez adott erőt és motivációt az elmúlt hónapokhoz, így történhetett meg, hogy a női válogatottban gólt szereztem a Balaton-kupán, ami megelőlegezte számomra az újabb meghívót a nemzeti csapatba” – mesélt a játékos.

Megkérdeztem tőle, hogy minek köszönhető az, hogy gyorsan kilábalt az említett sérülésből. Válasza sok fiatal számára lehetne követendő példa, hiszen kitartást, erőt és elhivatottságot sugároz: „Egyszerűen nem szeretek kihagyni egyetlen edzést és mérkőzést sem, valamint az a tény, hogy láttam a többieket a pályán küzdeni, én pedig csak a pálya széléről figyelhettem a történéseket, olyan erőt és motivációt adott, hogy kettőzött erővel küzdöttem a gyors felépülésért” – hangzott a válasz.

Loretta tehát egy csupa szív, céltudatos sportember, egy igazi „jolly joker”, akinek a család, a labdarúgás és az ETO jelent mindent!

 

Szerző: Ficsór Dávid

Fotó: O. Jakócs Péter