Gyurmánczi Diána és kislánya: a vérükben van a tánc

Mindig is lenyűgözött, amikor táncolni láttam a színpadon! Olyan egyedi mozgásvilággal tette felejthetetlenné a produkciókat, amiről valószínűleg minden táncszerető néző beszélt az előadások után. Kiemelkedő tehetségét szakmai elismerései is bizonyítják. A Győri Balett jó néhány tagja közel áll a szívemhez, és többek között az előbb leírtak miatt Gyurmánczi Diánát is a kedvenceim közé sorolhatom.

A sors érdekessége, hogy tavaly kiderült: néhány hónapos különbséggel várjuk első gyermekünket! Így hát nem is volt kérdés, hogy beszélgetnünk kell erről a mindkettőnk számára új élethelyzetről…

2013-ban a Győr+ Televízióban készítettünk veled egy hosszabb interjút, és már akkor is szóba került a gyermekvállalás gondolata. Beszélgetésünkkor úgy fogalmaztál, hogy egy táncos életében nehéz megtalálni a családalapítás megfelelő időpontját. Miért éppen most hoztad meg ezt a döntést?

A nővérem három évvel ezelőtt szülte első gyermekét, Larát. Az első percektől kezdve rengeteg időt töltöttünk együtt, így ő óriási hatással volt rám. Annyira szerettem, hogy napról napra jobban érdekelt: vajon mit fogok érezni a saját gyermekem iránt, és természetesen az is nagyon izgatott, hogy anyaként hogyan fogok helytállni.

Hogyan fogadta a Győri Balett igazgatója, Kiss János a hírt, és hogyan fogadták a társulat táncosai, hiszen azóta oszlopos tagja vagy az együttesnek, amióta 2007-ben csatlakoztál a csapathoz.

Nem ért senkit váratlanul a hír. Érzésem szerint az igazgató úr is, és a társaim is velem együtt örültek a kis csoda érkezésének. Emellett az is jólesik, hogy több kollégám is mondogatja, hogy siessek vissza az együttesbe, mert hiányzom.

Decemberben született a kislányotok. Hogyan élted meg a szülést?

A várandósságot is csodásan éltem meg, a fellegekben jártam. A kiírt időpontom után azonban még egy hét a várakozás jegyében telt, Panka ugyanis nagyon jól érezte magát odabent. Aki volt már hasonló helyzetben, az biztosan tudja, hogy ez a pár nap a legnehezebb. Végül megindították a szülést, ami szintén elég hosszúra nyúlt. Vajúdás alatt többször az járt az eszemben, hogy én bizony soha többet nem csinálnám ezt végig, aztán amint a kezembe adták Panka Lucát, és a meztelen kis testét rám tették, azt gondoltam és éreztem: ezért minden fájdalom megérte és biztosan szeretnék még szülni. Leírhatatlan érzés, azóta is. De azt hiszem, te tudod, miről beszélek!

A szülés utáni depresszióról egyre több nő mer nyíltan beszélni, pontosan azért, hogy segítsenek a hasonló helyzetben lévő hölgyeknek. Te is beleestél ebbe a kicsit sem egyszerű lelki hullámvölgybe?

Őszintén sajnálom azokat a nőket, akik ilyen nehézségekkel küzdenek a szülés után. Nekem szerencsém volt, ez teljesen elkerült, így boldogan adhattam át magam az anyaságnak. Nyilván voltak nehezebb napok, illetve inkább éjszakák, de ez sem volt annyira sűrűn. Panka nagyon jó baba, már három hónapos kora óta végigalussza az éjszakákat. Egyébként nem voltam úgy „ráparázva” a dolgokra, inkább élveztem, élvezem a napokat vele, minden pillanatnak, korszaknak megvan a maga varázsa.

Egy gyermek, főleg az első, az ember egész napját le tudja foglalni. Egyszer csak azon kaphatjuk magunkat, hogy dél van és még mindig pizsamában vagyunk, vagy éppen azt sem tudjuk, a hét melyik napjára virradtunk. Előfordult már veled ilyen vagy ehhez hasonló szituáció?

Sokszor még azt sem tudtam, milyen hónap van. Lehet ezért is van az, hogy észre sem vesszük, mennyire rohan az idő.

Hogyan telik egyébként Panka egy napja?

Mint említettem, Panka nagyon jó alvó, mostanában fél tíz körül szokott felkelni. Lehet, már most felvette szülei életritmusát, mert nekünk a színházban délelőtt tíz órakor indul a nap. Nyáron délelőttönként általában itthon „pizsamapartiztunk” és csak az ebéd utáni alvást követően mentünk ki a kertbe játszani, vagy a városba csavarogni, a barátnőkkel találkozni. Fél nyolckor viszont mindig itthon pancsizunk, aztán a finom vacsi után jöhet a nagy alvás.

Panka, vagy Panka Luca?

Leginkább a Pankát használjuk, de sokszor mindkét nevét kimondjuk. Nekem az tetszik igazán, hogy Panka Luca. Hogy miért pont ebbe a két névbe szerettünk bele, arra már nem is emlékszem pontosan, de remélem, ő is elégedett lesz vele, és szeretni fogja a nevét.

Milyen személyiség Panka, mi az, amit nagyon szeret?

Már most imádja a zenét. Amint meghall valami éneket vagy dalt, egyből rugózni kezd a lába, közben pedig azt figyeli, hogy vajon honnan jönnek a dallamok. Nagyon kiegyensúlyozott, jókedvű kis csajszi. Imádja a családját. Nagyon aktív és iszonyatosan mozgékony, talán ebben hasonlít a legjobban rám. A védőnő szerint jól fejlődik, olyannyira, hogy mindent előbb csinál egy-két hónappal, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

A közösségi oldaladon posztolt fotók árulkodóak: Panka mindig mosolyog és ragyog, valóban kiegyensúlyozott baba. Mindenkivel barátságos vagy megválogatja, hogy ki kaphat a szeretetéből?

Mindenkivel nagyon barátságos, kedveli az embereket, azt pedig különösen imádja, ha beszélnek hozzá. Olyankor egyből mosolyra húzza a száját. Imádja a gyerekeket is, apukája, Balázs (Nagy Balázs, a Győri Nemzeti Színház művésze – a szerk.) korábbi házasságából született fiát, Mátét szinte rajongva nézi. Nagyon jó testvérek, már most nagyon szeretik egymást. Lara, az unokatesója sokszor táncol és énekel neki, azt hiszem, mondanom sem kell, milyen reakciót vált ki ezzel Pankánál.

Egy anyának nagyon nehéz meghoznia a döntést, mikor álljon újra munkába. Gondolkoztál már azon, hogy mikor térsz vissza a színpadra?

Rengeteget, nagyon nehéz lesz Pankát itthon hagyni, de a mi szakmánkban rövid ideig lehet csak a pályán maradni, így szeretném kihasználni azt a pár évet, amit még aktívan el tudok tölteni benne. Valószínűleg az évad második felétől újra táncolok, nagyon várom már, hogy találkozzak a közönséggel.

P. Csapucha Adrienn

Fotó: O. Jakócs Péter