„Jaj a kakim! Hova megy, mi lesz vele?” – kiált sírva a kis Milán, aki ugyan már egy ideje szobatiszta, de először pottyantott a vécébe. A nagy ijedtség után a kisfiú nem is akar már kakilni, napokig képes tartogatni, míg nagy küzdelmek árán valahogy mégis sikerül. Az eset megvisel gyermeket és szülőt egyaránt.
„Az encopresis (székletürítés nem megfelelő helyre vagy székletvisszatartás) nagyobb százalékban a fiúkat érinti. A diagnosztizálás kritériuma a betöltött 4. életév, de természetesen hamarabb is foglalkozni kell a problémával” – mondja Komáromi Melitta pszichológus.
Egy korábbi témánál (Miért nem eszik a gyerek?) már beszélt arról a szakember, hogy a gyerekek három területen tudnak lázadni és az erejüket megmutatni: az evés, az alvás és az ürítés során, azok megtagadásával.
A székletvisszatartásnak két fajtája van: az egyik, mikor a gyerek ide-oda – kisnadrágba, szőnyegre – végzi a dolgát, a másik pedig a csíkozás, amikor a gyerek próbálja visszatartani az ingert, így székrekedés alakul ki, ami egy idő után túlfolyáshoz vezet. Az ilyen esetekben, ha régóta fennáll a probléma, akkor a terápia kiegészítéseként fontos, hogy valamilyen lazítót kapjon a gyermek, hogy megszabadulhasson az úgynevezett székletdugótól. „Ezzel párhuzamosan foglalkozni kell a háttérben álló okok feltárásával, azok ugyanis mindig nagyon összetettek” – figyelmeztet az integratív szemlélettel dolgozó szakember.
„A gyerek úgy érzi, a kaki az ő része, testének tartozéka, amit akkor ad oda, ha szeret” – hangsúlyozza a sok ilyen esettel találkozó pszichológus. A kialakult helyzet mögött állhat indulat, elfojtott agresszió is abban az esetben, ha a szülő túlszabályozó, aki minden apróságért rászól a gyerekre. Ez frusztrálja a kicsit, dühös lesz. Ilyenkor a kaki tartása egyfajta szélsőséges autonómiai harc a gyerek részéről. Ugyanúgy gond az ellenkezője, amikor a szülő túl engedékeny, és nincsenek szabályok a családban. Ilyenkor a gyermek elbizonytalanodik, a kaki tartásával egyfajta kontrollt élhet meg, amit ő szabályoz, tőle függ.
A probléma hátterében állhat a túl szigorú szobatisztaságra nevelés is, a pszichológus példaként említi, ha esetleg kicsúfolták, megszégyenítették a gyermeket ezzel kapcsolatban valahol.
Előfordul olyan eset is, amikor egyszer-egyszer több napig nem kakil a gyerek, így szorulása lesz, fájdalommal jár az erőlködés, ami a széklet visszatartásához vezet. Ezután túl sok figyelmet kap a szülők részéről az ügy: ajándékokkal, taktikázással, fenyegetésekkel próbálják kicsikarni a kakit, amivel pedig elindul egy körforgás. Ilyenkor a gyermek azt éli meg, hogy ezzel a viselkedéssel sokkal több figyelmet kap a szüleitől.
„A probléma hátterében az úgynevezett anális fázisos elakadás áll, amit a terápia során úgy oldunk, hogy megéli a gyermek ezt a szakaszt. Jó játék ilyenkor a pancsolás, sarazás, gyurmázás, tésztagyúrás, kézzel festés, a slime, valamint az indulatot kiadó csintalankodások, például a párnacsata, vagy nagyobbaknál a boxzsák” – sorolja Komáromi Melitta. Hozzáteszi, a szülőkkel fontos átbeszélni az otthoni szabályokat, kereteket. Emellett az étrendre is érdemes odafigyelni, segíti a megoldást a kiegyensúlyozott étkezés, a könnyítő, lazító ételek.
„A probléma elsősorban gyerekkorban jellemző, legtöbb esetben 16 éves kor után teljesen megszűnik” – említi még a szakember.
Szerző: Szigethy Teodóra
Fotó: O. Jakócs Péter