Sorra nyeri a diákolimpiákat és a korosztályos bajnokságokat, kedvenc versenyszáma a 800 és az 1500 méteres síkfutás. Örül, hogy tökéletes helyen edzhet, és mindent megtesz azért, hogy ott legyen a nyári bakui Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF).
Egyetem mellett sportolna, és azt sem tartja lehetetlennek, hogy egyszer olimpián indul. A GYAC 17 éves atlétája, Pintér-Horváth Mátyás néha irigykedik a bulizó haverokra, de azt is tudja, hogy a sportsikerek áldozattal, lemondással járnak.
Fura egy gimnazistával nosztalgiázni, mégis ez történik, amikor találkozunk az Olimpiai Sportpark futófolyosóján, ahova éppen a délelőtti edzésadag befejezése után vonulunk be Mátyással a hőség elől. „Magyarországon mi készülhetünk a legjobb körülmények között, Szalóki Richárddal, az edzőmmel is jól kijövök, nem is kell ennél több. Tudom ezt értékelni, mert emlékszem az évekkel ezelőtti állapotokra. A régi Dózsa-pályán kezdtem atletizálni, amivel semmi baj nem volt, ott is jól éreztük magunkat, de kicsit puritánabb volt minden. Emlékszem, itt bal oldalon volt egy kocsma, beljebb egy lepukkant öltöző és a galambpiszokkal teli tribün. Aztán lebontották az egészet, és a töltésen kellett edzenünk, a Bercsényi-iskolában öltöztünk, majd később konténerekben, amik néha beáztak, de így is szerettük ezt az egész közeget. Aki akkor is kitartott, annak ez most a kánaán.”
A fiatal középtávfutó nem gondolkodott sokat, amikor sportágat választott, azonnal az atlétika, azon belül is a futás érdekelte a legjobban. „Akkoriban persze játékos formában működött ez, fogócska, kidobó és közben a futás. Aztán elkezdtünk keményebben edzeni és jöttek is az eredmények, fontos volt, hogy rengeteg sikerélmény ért, ez motivált. Közben nálam is volt egy kis hullámvölgy, megfordult a fejemben, hogy befejezem, de végre felkerültem a nagyok közé, ahol én voltam a legfiatalabb, egyetemistákkal futottam, megedződtem, és újra kedvet kaptam az egészhez.”
Mátyás azt mondja, a 800 méter megy neki a legjobban, nyert többször diákolimpiát, magyar bajnokságot, de 1500-as eredményeivel is ott van korosztálya elitjében. A GYAC versenyzője válogatottként is bizonyított nemzetközi viadalokon, a legutóbbin, ahol 6-7 ország sportolói indultak, bronzérmes lett. Távolabbi tervei között is fontos szerepet tölt be az élsport.
„Addig szeretném csinálni, amíg jól megy. A sportösztöndíj például egy jó külföldi vagy hazai egyetemen remek lehetőség. A tanulás egyébként jól megy, jelenleg péterfys diák vagyok. Lehet álmodozni felnőtt-világbajnokságról, olimpiáról, persze én is szeretnék kijutni, de ez még a távoli jövő. Óriási a szakadék a korosztályos versenyek és a felnőttszint között, fel kell venni a tempót, és persze a szerencsén is sok minden múlik, jön egy sérülés és kampec a karriernek.”
Mátyás közelebbi tervei között az EYOF szerepel az első helyen, ezt nyáron Bakuban rendezik. A szintidőhöz javítania kellene egyéni legjobbján. „Reális cél, hogy ez a szint meglesz nekem, de a kvóták száma miatt biztosabb a részvétel a jövő évi ifi Európa-bajnokságon. Ha nem jön közbe sérülés, ott leszek.”
Arra a kérdésre, hogy van-e olyan, amit nem szeret az atlétikában, a fiatal tehetség egyértelmű választ ad. „A mezei futóversenyeket kifejezetten nem szeretem. Muszáj indulni, de „meghalok” ezeken a próbákon, rossz is vagyok benne, szóval szörnyű. Ez gyakorlatilag terepfutás, akadályokkal, és azzal a ténnyel, hogy mindig rossz idő van. Egyszer volt kellemes futóidő, verőfényes napsütés, mosoly az arcomon, erre befordulok egy kanyarban, és a bácsika ott locsolja slaggal a pályát, hogy tocsogjunk csak a sárban.”
Pintér-Horváth Mátyás tisztában van azzal, hogy a sikerekért sok mindent fel kell áldozni, egyebek mellett a bulikat, a szabadidőt is. „A keddem a leghúzósabb napom. Iskolában van hét elég nehéz órám, utána nyolcadik órában angolra megyek, mert nyelvvizsgázni szeretnék. Utána jövök edzeni, hat óra után végzek, és indulok haza. Néha nehéz ezt csinálni, mert amikor a haverok szórakozni mennek, én irigykedem rájuk. Aztán mindig meggyőzöm magam arról, hogy lemondás nélkül nem jön a siker. Edzés, munka nélkül nincs fejlődés az atlétikában.”
Szerző: Nagy Roland
Fotó: Marcali Gábor