Samu József minden reggel tettre készen ébred, mert kíváncsi, hogy milyen feladatot tartogat számára az újabb nap.
Az aranykoszorús autójavító mester szeptemberben tölti be hetvenedik életévét, vállalkozása pedig több mint negyven éve működik Győrben. A Templom utcában található autójavító műhelyt sokan ismerik a megyeszékhelyen, aminek az alapjait egyetlen szerszámosládával rakta le.
Samu József története Győrasszonyfáról indult, ahol szüleivel és öccsével lakott. „Apám a vagongyárban dolgozott, és otthon gazdálkodott, én pedig amiben tudtam, segítettem neki. A szomszédunkban lakott egy autószerelő, a foglalkozása pedig felkeltette az érdeklődésemet. Tizenkét éves koromtól egyre több feladatot adott, és egy életre megfertőződtem a gépkocsik szeretetével” – mesél a kezdetekről Samu József.
Tanulmányait Győrben, az egykori 400-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben karosszérialakatosként végezte, és a Szakma Kiváló Tanulója Versenyen elért teljesítménye alapján „szabadult”. Gyakorlatot a 15-ös számú autójavítóban szerzett, majd a katonaság alatt is szerelőként látta el feladatát. Leszerelés után gépipari technikumot végzett, 1973-ban pedig megkapta a mesterlevelet.
„A munkából hazaérve szinte minden egyes nap a saját műhelyem kialakításán dolgoztam. A család nagy visszatartó erő volt, hiszen megszületett a fiam, majd a lányom, én mégis úgy éreztem, hogy szembenézek a kihívással és a saját lábamra állok” – mondja az autójavító mester, aki 1978-ban, harmadik nekifutásra kapta meg autókarosszéria-lakatos engedélyét. „A5” – ez szerepelt az iparengedélyen, ami azt jelenti, hogy ő lett az ötödik maszek a szakterületén.
„Az első két évben többnyire a feleségem segített a fafalú műhelyben, de hamar elérkezett az idő, amikor fel kellett vennem az első alkalmazottat. Ekkortájt került hozzám az első tanuló is, aki olyan emberekhez is elvitte a nevemet, akik előtte még nem hallottak rólam” – magyarázza Samu József, aki alapos tudást követelt meg a diákoktól. Többször előfordult, hogy akár ötvenszer is leíratta velük helyesen, ha hibáztak valamiben. De arra is volt példa, hogy az utcán felejtett pótkerékkel kellett pár száz métert futnia a tanulónak. „Bennem nincs szakmai féltékenység, és szívesen adom át a tudásomat, ha úgy látom, érdemes. Ráadásul én is tanulhatok a fiataloktól” – teszi hozzá a karosszérialakatos mester.
Az egyik legnagyobb segítséget az jelentette számára, amikor fia, Tamás 1989-ben a műhelybe került. „Sosem kényszerítettük, hogy milyen szakmát válasszon, aztán egy napon, nem sokkal a felvételi előtt bejelentette, hogy autófényező szeretne lenni” – meséli a büszke apa, aki úgy látja, fia vezetésével biztosított az autójavító műhely jövője.
Samu József képtelen meglenni feladat nélkül. Ennek ékes bizonyítéka, hogy zárás után is rendszeresen rendezgeti a szerszámokat, ráadásul tagja a Győri Ipartestületnek és a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának is. „Mindennap úgy kelek fel, hogy várom a kihívásokat. Ha már megteremtettem a műhelyt, és elértük, hogy önálló műszaki vizsgáztató helyként működjünk, akkor azt szeretem látni, ha virágzik” – hangsúlyozza.
Persze a sok munka megköveteli a kikapcsolódást, ezért továbbra is eljár focizni, és szurkol a kézilabda-mérkőzéseken.
Samu József kitartását és elhivatottságát jól tükrözi, hogy több, súlyos baleset után sem adta fel. „Egy alkalommal a benzingőzös műszálas pulóverem lobbant be, én pedig komoly égési sérüléseket szenvedtem. Aztán 1989-ben gerincsérv következtében időszakosan lebénultam, akkor nyitottunk autókereskedést, amely 1994-ig működött. A legutolsó balesetem 2017 decemberében történt, aminek következtében tizenkétszer kellett megműteni a csuklómat. Hálás vagyok az orvosomnak, hogy használhatom a kezemet” – mondja a negyvenéves ipartestületi tagsággal rendelkező mester.
És hogy mi a sikeres életút titka? „Összetartó családunk van, ráadásul mára már kívül-belül győrinek érzem magamat. De azt nem felejtem el, hogy honnan indultam, és büszkeséggel tölt el, ha a szülőfalumra gondolok.”
Szerző: Kaszás Kornél
Fotó: Marcali Gábor