Egy „regionális celebritás” legendájának bemutatására készül a Vaskakas Bábszínház: vasárnap a Hanyistók – avagy a grófkisasszony és a lápi szörny története című premierre várják a négy évnél idősebbeket.
„Hanyistók körülbelül olyan nekünk, mint a Loch Ness-i szörny a skótoknak: nem tudunk róla konkrétumokat, mégis elismerjük állítólagos létezését. A legtöbben talán annyit tudnak róla, hogy valahol Nyugat-Magyarországon kihalásztak egy emberszerű lényt, aki Mauglihoz hasonlóan a természetben nevelkedett, majd integrálni próbálták a társadalomba, amiből aztán mindenféle bajok származtak” – vezette fel Tengely Gábor rendező a történetet, melyben népmesei gyökereket fedezhetünk fel. A legenda tulajdonképpen azt dolgozza fel, hogy félünk az ismeretlentől, tartunk attól, aki más, mint a többiek.
„A téma fontos és aktuális most hazánkban, ahol sokféle ember él és sokfélét gondol. Amikor Hanyistókot kifogják a Hanság mocsaraiból, az emberek megpróbálják civilizálni. Itt vetődik fel a kérdés, hogy vajon mit is jelent az, hogy civilizálás? Vajon honnan vesszük a bátorságot, hogy azt mondjuk magunkról, mi civilizáltak vagyunk? Jobb-e egy bonyolult szokásrendeken és dogmákon alapuló társadalomban élni, mint a természetben? A történet összetett problematikáját próbáltuk ábrázolni” – magyarázta a rendező. A darab írója, Pallai Mara rengeteget kutatott a témában, hogy ki lehetett Hagyistók, vagy Hanyi Istók, hiszen már a nevének is számos változata él. A legvalószínűbb az, hogy egy 8-10 év körüli, otthonról kidobott gyereket találtak 1749-ben a kapuvári halászok a hansági Király-tó egyik mocsaras részén. Az úszóhártya, a pikkelyes bőr és a zöld szín már az emberek félelmeinek kivetülése.
A Vaskakas Bábszínház előadása megőrzi a legenda fő motívumait, de arról a világról beszél, amelyben most élünk. „Nem szeretem, ha egy gyerekelőadás didaktikus, gügyögős. Saját munkáimban fontosnak tartom, hogy gondolkodni tanítsam a gyerekeket, kérdéseket tegyek fel és ne kész válaszokat adjak. A sztorit a barokk korba helyeztük, ami kísértetiesen hasonlít 2014-re: rengeteg a szabály, a felesleges regula, melyeknek meg kell felelni, s melyek közé bepréselődik személyiségünk. Ebben jelenik meg Hanyistók, aki a gondolkodás és cselekvés szabadságának ajándékát hordozza magában.” A furcsa, merev szokások és a környezet egy marionett-előadás képzetét keltik húsvér szereplőkkel – teszi hozzá Tengely Gábor Blattner Géza-díjas főrendező. Izgalmas színészi feladat, hogy a címszereplő, György Zoltán Dávid nyelvsíp segítségével – amivel szinte újra kellett tanulnia beszélni – saját nyelvet dolgozott ki az előadásban. „Az a csodálatos, hogy miközben a színpadi helyzetekben az emberek nem értik Hanyistók beszédét, a gyerekek a szituációkból, a gesztusokból pontosan tudni fogják mire gondol.”
A játék közben Jean-Philippe Rameau Les Indes Galantes című operabalettjéből hallhatunk részleteket. „A Vaskakas Bábszínház mindig kiemelt feladatának tekintette, hogy a gyerekek igényes zenével találkozzanak. Ezúttal a színészekre is kihívás vár, hiszen operát énekelni nem könnyű feladat” – zárta beszélgetésünket a rendező.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor