„Határtalan erővel szakadt ki belőlem a boldogság”
A színésznők közül Mózes Anita kapta a győri társulat elismerését, a Kisfaludy-díjat. Anita négyéves kora óta a színpadra készült, de csak az egyetemen fedezte fel, hogy mi van a torkában, addig a próza vonzotta. Azóta rengeteg zenés darabban mutatta meg tehetségét, tavaly többek között Mária Amnézia nővér esetlen figurájával mosolyogtatta meg a nézőket.
A Csárdáskirálynő hatására készült színésznőnek, és ez volt az első darab, melyben Győrben játszott. Hisz a véletlenekben?
Nem, mindenki maga irányítja a sorsát. Tudatosan készültem erre a pályára, már négyéves koromban jelentkezett a színház iránti szeretet. És persze szerencsém is volt.
Mikor kikerült a burokból, az egyetemről, óriási feladatként élte meg, hogy majdnem hétszáz szempár nézte estéről estére. Azóta több díjat is kapott, most a társulatét. Izgul még a színpadon?
Persze, mindig van egy kis lámpalázam, mint minden színésznek szerintem, mielőtt fellép a színpadra, de ez abszolút hajtóerőt jelent. A bemutatóknál a legjellemzőbb, aztán egyre kevésbé.
A színpadon legutoljára – mikor átvette a díjat – elérzékenyült. Jól láttam?
Jól. Rettenetesen örültem. Előtte a nyílt napon volt egy óriási koncert, elfelejtettem, hogy az évadnyitón lesz díjátadó is. Akkor jutott eszembe, mikor kimondták, hogy Kisfaludy-díj, hogy te jó ég, lehet, hogy ebben én is részesülhetek. És mikor meghallottam a nevem, határtalan erővel szakadt ki belőlem a boldogság és a könny is, mert nagyon fontos nekem, hogy a társulat, a színház tagjai ennyire szeretnek és bíznak bennem. Mást nem is kívánhatnék.
A neve után pedig Fejszés Attiláét mondták, akinek szintén nagyon örült.
Igen, mi még a gimnáziumban találkoztunk, amikor én 16 éves voltam, szóval ez lassan egy 12 éves barátság. Olyan, mintha a bátyám lenne. Nyomon követem, mi történik vele, segítünk egymásnak, nekem ő a legbiztosabb kapcsolatom Győrben. Nagyon jó tudni, hogy ott van mellettem mindig, bármikor számíthatok rá.
Említette a koncertet, melyen ízelítőt adtak a hamarosan színre kerülő Sakk című musicalből. Még csak most kezdődik az évad, a társulat pedig előad egy ekkora produkciót. Mikor próbáltak?
Az utolsó bemutató, a Csinibaba után elkezdődtek a Sakk munkái. Június közepén tartottunk egy kis koncertet magunknak. Most ezt szeptemberben újra elővettük és megmutattuk a közönségnek is. A darabbal egyébként megvalósult az egyik szerepálmom, Svetlanát játszom. Nagyon jó karakternek tartom, titokzatos, erős nő, aki egyszer csak úgy dönt, hogy nincs más választása és szakít a múltjával, új életet kezd. Ez nagyon bátor dolog.
Tegnap pedig egy forgatáson vett részt. Láthatjuk a vásznon is?
Egy spanyol tévésorozatba válogattak be, mely a 17. században játszódik. Ez nem az első filmszerepem, játszottam a Zsigmond Dezső rendezte Bunkeremberben is, de a színházat jobban szeretem. Persze szívesen kipróbálom magam az ilyen lehetőségekben, az álmom pedig, hogy rendezhessek.
Az aktuális évadban a Sakkon kívül mely darabokban lép színpadra?
Januárban kezdjük el próbálni a Csoportterápiát, amit nagyon várok, Natasa leszek, utána pedig a Mágnás Miskában Marcsa. Nagyon szeretek dolgozni, ez a három szerep már jól le fog kötni, azt hiszem.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor