Hatos Hajnalka „örökbe fogadása”
A Menház Színpad előadásainak rendszeres vendége Hatos Hajnalka, a Hatos és Társa Nyelviskola tulajdonosa. Többnyire a családjával, a barátaival vagy a tanítványaival együtt néz meg egy-egy darabot.
Melyik előadást látta először a Menház Színpadon?
Minden előadásra jól emlékszem, az első számomra Grecsó Krisztián és Grecsó Zoltán közös estje volt, melyet „örökbe fogadtunk”, vagyis anyagilag is támogattuk a bemutatót. Grecsó Krisztián írásainak nagy kedvelője vagyok, elolvastam minden könyvét, így aztán külön örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy hozzájárulhatok győri szereplésükhöz.
Ki okozta a legmaradandóbb élményt a Menház Színpadon?
Gondolom mindenkinek más, nehéz és talán igazságtalan is egyetlen színészt vagy egyetlen előadást kiemelni. A Gerlóczy Márton regénye alapján készült A csemegepultos naplója című darab nagyon tetszett, ugyancsak remek volt a Telefondoktor Göttinger Pál előadásában, de mindegyik darab hatott rám. Örülök, hogy nem kell Budapestre utazni ezekért az előadásokért, Gáti Oszkár jó szemmel és ízléssel válogatja ki azokat a bemutatókat, melyeket érdemes megnézni.
Azon túl, hogy helybe jönnek az előadások, miért fontos önnek a Menház Színpad működése?
A térnek, így az ott tartott előadásoknak sajátos hangulatuk van. Nemcsak a szereplőkhöz kerül közel az ember, hanem azokhoz a gondolatokhoz, átélhető érzésekhez is, melyeket a darab mondani, érzékeltetni akar.
Sokan panaszkodnak arról, hogy agyonhajszoltak, túlterheltek, azért nem járnak színházba.
Én is rengeteget dolgozom, kora reggeltől késő estig tanítok a nyelviskolában, vagy intézem az iskola ügyeit. Mindig munkából toppanok be az előadásokra, de ilyenkor este héttől fél kilencig azért szabaddá tudom tenni magamat. Legtöbbször a családommal megyek, így aztán közösen vagyunk a színházi élmény részesei, akár otthon is meg tudjuk beszélni a látottakat.
Előfordul, hogy a tanítványait is magával viszi?
Igen. A Jedlik diákjaival is mentem már előadásra, előtte a történelemtanár felkészítette őket a Rudolf Hess Tízparancsolata című drámára. Amikor beültek, jól ismerték már a kort, amelyben a dráma játszódik. Amikor Jordán Tamás József Attila estjére készültünk, az irodalomtanár foglalkozott a gyerekekkel, megismertette velük a költőnek azokat a verseit is, amelyek a tananyagban nem szerepelnek.
Van némi hasonlóság a tanár és a színész munkájában, főleg, ha a művész egy ilyen kis térben, a nézők közelében szerepel. Tanárként is le kell kötni a hallgatóság figyelmét, felkelteni az érdeklődésüket. Ebből a szempontból, pedagógusként vette-e hasznát a Menház Színpad bemutatóinak?
Feltétlenül. A pedagógusnak is az a dolga, hogy hatásosan, élményszerűen tudja előadni a mondandóját. Éreznie kell, mikor lankad a figyelem, mikor kell humorral oldani a feszültséget, vagy éppen váratlan fordulattal felcsigázni az érdeklődést. Ha nem is azonos a színész és a pedagógus szerepköre, eszköztára, kifejezés- és ábrázolásmódja, sok szakmai fogás elleshető az előadásokból.
(x)