Győr+
2012.08.05. 16:02

Helyszíni: Borkai Krisztiánok napját szeretne és bízik a csapatokban is

Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke részben elégedett a magyar küldöttség eddigi teljesítményével, és bízik benne, hogy az eddig nem túl jól muzsikáló csapatok is megmutatják valódi arcukat.

– Az egyéni sportolókkal elégedett vagyok, a csapatok szereplésével azonban nem. Sok sportágban bebizonyítottuk, hogy a világ élmezőnyéhez tartozunk, a csapatsikerek azonban még váratnak magukra. Az eddigi eredmények mellett a mutatott játéknak sem örülhetünk, bár férfi vízilabdában már jó irányba mutató lépéseket láttam. A kézilabdázók elszomorítottak, valami hiányzik a csapatból. Persze még meglehet a továbbjutás, hiszen a holnapi, szerbek elleni mérkőzésen múlik minden. A női vízilabdacsapat már a négy közé jutásért játszik délután, az oroszok ellen bravúrra lesz szükség, de hiszem, hogy sikerülhet.

Kilenc nappal a megnyitó után még mindig tapasztalható némi káosz a sportlétesítmények körül, ezt a MOB-elnök testközelből tapasztalhatta meg több ízben is.

– A szervezés folyamatosan javul, bár azért még mindig vannak hiányosságok. Négy éve Pekingben mindenki attól tartott, hogy senki nem beszél majd angolul, itt ez a probléma értelemszerűen nem áll fent, a segítők azonban elég kevés információval rendelkeznek. A közlekedés sem volt zökkenőmentes, sok esetben eltévedtek a sofőrök, szóval elég nyögvenyelősen kezdődtek a játékok, azonban már látszik a fejlődés. Az olimpiai faluban szerencsére nincs semmi gond, a versenyzők elégedettek a körülményekkel és az ellátással, és valójában ez a legfontosabb.”

Borkai Zsolt vasárnap a helyszínen szurkolja végig előbb a tornász Berki Krisztián és Hídvégi Vid, majd később a kalapácsvető Pars Krisztián döntőjét is.

– A programom elég sűrű, de mindig a magyar versenyzők szerepléséhez igazítom a napirendem. Eddig az összes érmes teljesítményt a helyszínen láttam, bízom benne, hogy még több követi őket. Szeretném, ha a mai a Krisztiánok napja lenne, és a végén két aranyérmet ünnepelhetnénk.

Lakner Gábor, Vasfői Balázs