HELYSZÍNI: Szépen csillog a fehérarany

Kiválóan teljesített a két győri sportoló a londoni olimpián: Fazekas Krisztina aranyérme után Kammerer Zoltán ezüstérmet nyert a férfi kajaknégyes tagjaként. A Graboplast Győri VSE versenyzője örömmel mesélt honlapunknak.

Célba érkezés után elsőként Storcz Botond szövetségi kapitány gratulált a négyes vezérevezősének, akivel korábban hosszú időn át közösen versenyzett.

– Amikor Botonddal egy hajóban ültünk és ezüstérmet szereztünk, akkor mindig mondtuk egymásnak nyugtatásként, hogy ez fehérarany. Még ki sem szálltunk a hajóból, Botond már ott állt a parton, és mondta, hogy „Zolika, fehérarany!”, amin mindketten jót nevettünk. Ami érdekes volt számomra, hogy hosszú pályafutásom alatt most először álltam könnyes szemmel a rajtvonalon. Még a stégnél ültünk a hajóban, amikor Kati néni odajött, leguggolt mellém, adott egy puszit, és annyit mondott: „Húzd meg, öreg!”. Ettől teljesen elérzékenyültem, és úgy éreztem, már csak az ő kedvéért is hajtanunk kell, és ezt meg is tettük – mondta Kammerer Zoltán, aki a döntő után visszaadta a puszit Fábiánné Rozsnyói Katalinnak, a négyes edzőjének.

– A fiúk mondták, hogy a végén mentünk az ausztrálokra, de úgy éreztem, a mezőny is jött ránk. Ez nagyon szép eredmény volt, pontszerzésért jöttünk ki, nem számítottunk favoritnak, és csak titkon reménykedtünk egy éremben. Maximálisan meg tudtuk csinálni azt, amit akartunk, fejben is legyőztünk önmagunkat. Az ezüstöt mindenki elfogadta volna előzetesen, így nincs bennem semmi keserűség amiatt, hogy nem lett meg a negyedik aranyam. Kökény Roland jó példa számomra, hogy ennél idősebben is lehet aranyérmet nyerni, tehát nekem is lehet még négy évem. Egyelőre szeretnék ünnepelni és egy kicsit pihenni, hiszen minden olimpia után megfogadtam, hogy így teszek, de sosem jött össze. Hosszú volt ez a négy év, így rám fér egy kis szünet, hogy aztán újult erővel vághassak bele a munkába.

Lakner Gábor