A második világháborúban, 1944. április 13-án kezdték meg az angolszász erők Győr bombázását, ami hetekig tartott és több száz polgár életét követelte.
Emléktáblát avattak szombaton délelőtt Győr bombázásának 75. évfordulója alkalmából a Káptalandombon, ahol az egyházi személyek mellett a hivatásos szervek képviselői, a városvezetés részéről dr. Fekete Dávid alpolgármester és az emléktábla készítője, Lebó Ferenc szobrászművész volt jelen. A városvezető ünnepi beszédében felidézte, hogy a győriek számítottak 75 évvel ezelőtt a bombázásra, hiszen már akkor is meghatározó ipari városnak számított Győr, sőt több hadi gépezetet is gyártottak az akkori ipari parkban.
„A győri lakosság rengeteget szenvedett a II. világháború befejező időszakában. Az első világháborúban a monarchia egyik legfontosabb ipari üzeme működött a városban, az ágyúgyár. Így a második világháború idején is az ipari kapacitás, ami városban rendelkezésre állt, azok a hadiipar szolgálatában voltak. Itt készültek repülőgépek, terepjárók, harcikocsik és sok katonai eszköz és műszer, ami aktív szolgálatot teljesített a háborúban. Ezek miatt nem volt meglepő a győri közvélemény számára, hogy egy ilyen szomorú esemény be fog következni” – folytatta az alpolgámester, aki elmondta, akkoriban már voltak légvédelmi óvóhelyek, tudták a civilek, hogy mit kell tenniük bombatámadás esetén, a győri bombázásokban mégis 564-en meghaltak, 1132-en pedig megsebesültek.
„Rengeteg ember életét követelték a győri bombázások. Sajnos napjainkban is az a kép él, hogy a bombázások idején a Rába gyár lerombolásával egy jelentős hadiipari központot sikerült megsemmisítenie a szövetséges légvédelmi erőknek. Keveset beszélünk arról, hogy temérdek civil életet követeltek ezek a napok és nem csak az ipari területeket bombázták, hanem a Belvárost és Révfalut is.”
dr. Fekete Dávid alpolgármester
Számtalan épületet ért támadás a Szent István úton, a Káptalandombon vagy a belvárosi kis utcák lakóházait, amik közül jó párat a mai napig is láthatunk. Az emléktábla helye – a Káptalandomb és az Apor Vilmos püspök tere – egy szimbolikus helyszín, hiszen Apor Vilmos püspök volt az, aki az első bombázás áldozatait eltemette, majd látta egy évvel később a bazilika tornyát lángokban állni és később mártír halált halt, hiszen a szovjet megszállók véget vetettek életének. „Az ő személyes sorsa is mutatja, hogy az itt élő győri polgárok mennyit szenvedtek a világháborúban és a bombázás kezdetétől fogva állandó rettegésben és félelemben kellett élniük” – zárta szavait dr. Fekete Dávid alpolgármester.
Az emléktábla leleplezését követően a Győri Nemzeti Színház művészei idézték fel a 75 évvel ezelőtti bombázás tragikus emlékeit.
Rozmán László
Fotó: MekliZ Fotóstúdió – Poleczki Ildikó
Archiv fotók: Régi Győr