Az ismert magenta színű légitársaság jelenleg Budapestről és Bécsből is heti öt járatot indít Bariba, megéri tehát figyelni a cég weboldalát, mert mindig akadnak jutányos vagy akár nevetséges árú repülőjegyek. De hol van ez a Bari egyáltalán? És miért érdemes eljutni ide? Kétrészes cikksorozatunkból minden kiderül...
A dél-olasz Bari Budapestről mindössze másfél órányi repülőútra van. A gépen szorgoskodó stewardok és stewardessek épp ezért igencsak igyekeznek, hogy az összes vásárlási lehetőséget fel tudják kínálni a felszállás és a leszállás között. Vehetünk ajándéktárgyat, parfümöt, divatékszert, ételt és italt. Persze semmi sem kötelező, főleg ha csomagoltunk bőségesen rántott húsos szendvicset, a reptér vécéjében pedig feltöltöttük a vizes kulacsainkat. (Az otthoni málnaszörpöt biztonsági okokból nem vihetjük fel a gépre.)
Fentről teljes szépségében mutatkozik meg a táj
Érdemes a család legalább egy tagja számára ablak melletti ülőhelyet vennünk, felszálláskor ugyanis remek kilátás nyílik a fővárosra vagy a Fertő tóra (bécsi indulás esetén), útközben pedig megcsodálhatjuk a dél-dalmát szigetvilágot. Az igazi meglepetés azonban csak akkor következik, amikor a repülő beér az olasz partok fölé. Jó idő esetén teljes hosszúságában megmutatja magát az olasz csizma sarka: zöld erdeivel, rendezett olajfaültetvényeivel és hófehér kisvárosaival. A part mellett jól látszik az a széles, langyos vizű, türkizkék tengersáv, ami a strandolók körében annyira népszerűvé teszi ezt a vidéket.
Bari és környéke
Puglia viszonylag keskeny, de közel 450 kilométer hosszú régió, érdemes tehát már a reptéren beülni egy előre lefoglalt bérelt kocsiba. Ami a méretet illeti: a SUV vagy a hatalmas kombi mutatós, de nem túl praktikus választás, a szűk sikátorokban ugyanis vért lehet izzadni a meredeken emelkedő utcák, a lehetetlen szögben kanyarodó kereszteződések és a folyamatosan belógó kőlépcsők miatt.
A régió központja, Bari tipikus olasz nagyváros, elfogadható méretű történelmi városmaggal, és két hófehér, román kori székesegyházzal. Ezek egyikében őrzik a Mikulás, azaz Mürai Szent Miklós földi maradványait, melyet amúgy helyi tengerészek raboltak el Kis-Ázsiából, a szent szülőhelyéről, még a középkor derekán.
Molfetta kora reggeli fényei
Bari tehát mindenképp megér egy látogatást, megszállni azonban nem itt érdemes, hiszen bájos kisvárosok sorakoznak a régióközpont mindkét oldalán. Egyrészt jelentős történelmi múltra visszatekintő települések komoly székesegyházzal (például Trani vagy Molfetta), másrészről igényes üdülőközpontok frissen felújított városközponttal, remek stranddal és komoly vendéglátással (például Polignano, Monopoli).
Ha viszont szeretnénk megismerni a régió igazi arcát, akkor inkább a szárazföld irányába vegyük az útirányt, ahol egymást érik a dombtetőre épült, fehér sikátoros kisvárosok. Itt kevesebb a turista, közvetlenebbek a helyiek, a szolgáltatások pedig érezhetően olcsóbbak, mint a tengerparton. Martina Francában például három euróért ittuk a főtéren az Aperol Spritzet.
Hangulatos kikötő Monopoliban
Valószínűleg Ostuni a leghíresebb fehér város, de érdemes ellátogatni Cisterninóba is, ahol nagy hagyománya van a hús- és kolbászgrillezésnek. Ráadásul az itthonihoz hasonló árakon tudjuk megkóstolni a specialitásokat. Nagyon ajánljuk Putignanót is: ez az álmos kisváros mintegy kivonata a környező települések szépségének, nyugalmának, derűjének.
Egy szó mint száz, nyugodtan választhatjuk bármelyik fehér kisvárost, bármelyik domb tetején. Csalódni garantáltan nem fogunk!
Putignano kicsi, de hangulatos óvárosa
Cikksorozatunk második része itt olvasható.
Szöveg, fotó: Kisté