Horváth Ágnes a korosztályos vízilabda válogatott élén
A közelmúltban tartottak összetartást a korosztályos válogatott vízilabda csapatok. Győri Vízisport Egyesületből öten is meghívást kaptak az edzőtáborba. A 2002-es korosztálytól Lipták Lili és Pőcze Panna, a 2003-asoktól pedig Dobos Csenge, Virág Panna és Dróth Izabella. Utóbbi korosztályban pedig nemrégiben a győriek trénerét Horváth Ágnes nevezték ki az egyik szövetségi edzőnek.
„Győri vízilabdázóként kezdtem a pályafutásom – meséli Ágnes. Aztán Budapestre a BVSC-be kerültem és ott játszottam évekig. Fantasztikus idő volt, de sajnos egy bajnoki döntő harmadik mérkőzésen megsérült a vállam. Az orvosok pedig azt mondták, hogy ha én ezt ugyanilyen szinten akarom folytatni az több műtéttel is jár. Ráadásul akkor már ennek is köszönhetően nem volt esélyen a felnőtt válogatottságra, a korosztályba pedig már idős lettem. Így abba hagytam az profi vízilabdát. Nagyjából fél évre rá meg is műtöttek és itthon, Győrben csináltam a rehabilitációt, de azért lejártam az uszodába. Akkor itt nem igazán volt kialakulva a vízilabdának kultúrája és megkeresett az Ábrahám Csaba a szakosztály vezetője, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni és elkezdeni újra felépíteni a győri vízilabdát. Nem volt a tervem között, hogy edző leszek egyáltalán, de úgy gondoltam, ha már megtalált egy ilyen lehetőség miért is ne próbáljam ki. A feladatom a toborzás volt, hiszen akkor talán egy fiú és egy lány csapat volt, valamint az előkészítő. Én ez utóbbit kezdtem felépíteni és mára úgy gondolom nagyon jól úton vagyunk minden szinten.”
A volt vízilabdás tudja milyen keményen sportba próbálja csábítani a fiatalokat. Tudja mennyi lemondással, szabadidő feladással jár, mindemellett a tanulásra is ugyanannyi időt kell fordítani. Ám azt is tapasztalta mennyi előnye van.
„A válogatott edzőség az számomra is vadonatúj dolog. Januárban történt minden. Aztán még decemberben beszéltem dr. Faragó Tamással az utánpótlás szövetségi kapitánnyal, hogy gondoltak rám edzőként. Végiggondoltam és éltem ezzel a lehetőséggel, hiszen megtiszteltetésnek gondolom, ha valakit behívnak a válogatottba. 2016-ban már részt is vettem egy edzésen a 2003-2004-es korosztállyal, akkor még együtt készültek. Az első hivatalos összetartás pedig most volt a 2003-asokkal, itt Győrben. Nemrég jelölte ki azt a szövetség, hogy minden hónapban egy hétvégét szabadon kell hagyni a bajnokságoknak erre a célra. Rottler Antal és én készülök ezekkel a lányokkal ebben az évben. Ekkor még sokan vannak az egy-egy korosztályban, nálunk több mint harmincan vannak jelenleg, aztán ahogy idősödnek folyamatosan szűkül ez a keret, hiszen a felnőtteknél már csak tizenhárman utazhatnak egy-egy világversenyre.”
A győri edző elmondta, bár tényleg nem készült erre a pályára nagyon szereti. Szép és hálás foglalkozás. Főleg, hogy fiatalokkal foglalkozhat.
„Nagy kihívás ez számomra, hiszen összetett dologról beszélünk. Szakmailag a lehető legtöbbet kell megtanítani a lányoknak, hogy minél ügyesebb vízilabdások lehessenek. Emberileg pedig azt is be kell látni, hogy többet vagyok a csapatommal, mint a saját szüleik, így fontos, hogy milyen példát mutatok. Nevel az iskola is, de a sport is. Ráadásul ide önként jönnek, nem pedig kényszerítik őket a vízilabdára, ezért még fontosabb a benyomás, amit tőlünk edzőként kapnak. Meg kell találni az egyensúlyt Még én is tanulom, hiszen játékosként van tapasztalatom, edzőként pedig még azért kevés. Ráadásul ha jól végiggondoljuk nincs sok női edző. Ám én azt tapasztalom gyerekeknél talán jobb – pont az előbb említett okok miatt – ha nem férfi a tréner, ebben a korban még jobban számít, ha egyfajta „anyapótlót” is látnak bennünk. Itt azokra gondolok, akikkel még meg kell szeretetni a sportot és itt kell tartani a medence partján.”