Történésszel diskurálni kalandos elfoglaltság, bármelyik mondat hátán belovagolhat a szobába egy szpáhi, véres handzsárral a kezében. Az egyesített győri könyvtárak igazgatóhelyettesi irodájában beszélgetünk, Horváth József a szülőfalujáról mesél. Magyarkimlét kétszer pusztították el a törökök, az üresen maradt portákra először horvátok, másodszor németek költöztek.
Azt mondja, a család horvát gyökerű, de szülei otthon csak németül beszéltek. Kimle izgalmas hely, három nemzetiség él együtt, ápolják hagyományaikat, s ha ünnep van, mindhárman műsort adnak a 48-as emlékműnél.
A történész ma már díszpolgárként jár haza, kutatja a falu történetét és előadásokat tart. Lehet, hogy beszél a szpáhikról is, de fontosabb, hogy jeles helyi személyiségek hagyatékát élteti. Olyanokét, mint Gladich Pál plébános, aki a múlt század elején nyomdát működtetett és háromnyelvű újságot adott ki a hatszáz lelkes Magyarkimlén.
Horváth József már kisdiákként bölcsésznek készült, abban a reményben iratkozott be a győri bencés gimnáziumba, hogy ott rendesen megtanítják latinul. Érettségi után egy életre választott várost és munkahelyet, 1976-ban állománykezelőként lépett be a Kisfaludy Könyvtár csapatába. Munka mellett tanult, könyvtár–történelem szakos tanári diplomát, kevéssel később doktori címet szerzett könyvtörténész, könyvmuzeológus szakterületen. Azt mondja, izgalmas dolog szakértő szemmel látni környezetünk kincseit, a szülőföldet, a várost, a könyvtárat. Helyben kutat, publikál és szerkeszt, már egyetemi dolgozatainak témái is következetesen győriek voltak. A város kora újkortól számított múltjáról gazdag forrással szolgál a levéltár, s mesél a kutatónak az épített örökség is. Ha akarom történelmi hangulat, ha akarom misztikum, hogy állnak még azok a belvárosi házak, amelyekben a sok száz évvel ezelőtt keltezett iratok szerzői, szereplői éltek és haltak.
A győri könyvtártörténet a középkorig nyúlik vissza, működtettek egyet-egyet a szerzetesrendek s a püspökség, a káptalan, később a papnevelde is. A civilek első olvasókabinetjét Müller Ferenc könyvkötő hívta életre 1789-ben, ezt követte Dr. Kovács Pál olvasótársasága 1838-ban, akit a győri Hazánk című kereskedelmi és szépirodalmi lap tett híressé, méltán nevezték el róla a nemrégiben egyesített Galgóczi- és Kisfaludy-könyvtárakat. Horváth József az eseményhez készséggel fűz magyarázatot, az országos könyvtárügy átalakításának részeként a megyei könyvtár üzemeltetését nálunk is átvette a megyei jogú város, amely nem tarthat fent két azonos funkciójú intézményt. Összevonták azokat a munkafolyamatokat, amelyeket lehetett, s mindenki megőrizte specialitásait. Csak itt, a Baross úti palotában van zenei tár és helytörténeti gyűjtemény.
Horváth József adatai szerint a bibliotékának húszezer regisztrált olvasója van, ha életkor szerint nézzük, jó részük diák vagy nyugdíjas. Az emberek azért járnak ide, hogy tanuljanak, kölcsönözzenek, lapokat olvassanak és internetezzenek, de népszerű a helyismereti gyűjtemény is a régiós kutatók körében. Az igazgatóhelyettes nem osztja a könyvek és a könyvtárak jövőjére vonatkozó aggodalmakat, azt mondja, erős a könyvbarátok győri tábora, ugyanannyian olvasunk, mint húsz évvel ezelőtt. Az viszont igaz, hogy céltudatosabbak lettünk. Az internet jó barát, a világhálón elérhető katalógus, a digitális tartalmak, hírek, népszerű publikációk egyszerűbbé teszik és erősítik a nagyközönség kapcsolatát a könyvek házával.
Újsághír
„A magyar kultúra napján Győr Közművelődéséért Díjjal tüntették ki dr. Horváth Józsefet, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyettesét. A laudációban méltatták több évtizedes könyvtárosi működését, könyvtörténészként végzett kutatásait, valamint a Műhely folyóirat és a Győri Tanulmányok szerkesztőjeként végzett tevékenységét.”
Győr
„Győrt mindenki más miatt szereti. Én szenvedélyes biciklista vagyok, tetszik, hogy a város bármely pontja könnyen elérhető két keréken, hogy egyre több a kerékpáros és a kerékpárút. Szeretem, hogy minden nap más kulturális eseményre kapok meghívót és örülök, ha megállítanak az utcán valamelyik frissen megjelent tanulmányom miatt. Most éppen a győri sajtó és nyomda a kedvenc témám, a könyvtár honlapján olvashatók az idevágó, 1850-es évek előtti időkről szóló történetek.”
Gaál József
Fotó: Marcali Gábor