Idegen pályán: labdarúgó az atlétikapályán

Az idei évben olyan különleges rovatot indítottunk, ahol megpróbálunk egy-egy sportolót kiszakítani a megszokott sportágából, és számára egy teljesen idegen környezetbe invitálni. Ez alkalommal az NB III-as Győri ETO FC támadóját, Vörösbaranyi Armandot kértük arra, hogy labda helyett a kalapácsot, a diszkoszt, a gerelyt és a súlylökést, azaz a nehézatlétikát próbálja ki.

Nem állítottuk könnyű feladat elé az alig 20 éves labdazsonglőrt, rögtön a gerelyhajítással kezdtük a kipróbálások sorát. Armand elárulta, még sohasem volt atlétikapályán, korábban nem találkozott ezekkel a szerekkel, így nagyon furcsa, de jó élmény volt.

Győrben a gerelyhajítással két éve kezdtek el foglalkozni Németh Györgyi vezetésével. „A 2017-es EYOF-ra készülve, indult el a munka – meséli az edző. Próbáltunk gyerekeket gyűjteni iskolákból, jöttek is elég szép számmal. Ügyesek, tehetségesek. Már most büszkélkedhetünk két országos serdülőbajnokkal a fiúknál, és a lányok is szépen fejlődnek. Ami még nagy eredmény, hogy a serdülő fiúcsapattal harmadikak lettünk az országban úgy, hogy idén indultunk először. Nem feltétlenül ez a legismertebb és népszerűbb sportág, de ha kipróbálják a gyerekek, nagyon könnyedén bele tudnak szeretni a gerelyhajításba. Nem egyszerű és nagyon sokat kell gyakorolni, mire olyan szintre jut az ember, de nagyon élvezhető. Ez az a sportág, amit ki kell próbálni, mert kívülről teljesen más.”

Ezt pedig tapasztaltuk is, bár Györgyi bevallása szerint Armandnak egész jól ment. „Kimondottan ügyes volt, tetszett, hogy nagyon egyenesen, vonalba tudta kivezetni a gerelyt, ami általában nagy gond szokott lenni a gyerekeknél, és mire kijavítjuk, sok idő. A hajlító mozgáson van még mit gyakorolni, de ez csak abból adódik, hogy a labdarúgás teljesen más mozgásforma.”

Gerely után a súlylökés következett, amely Győrben Kiss Dániel vezetésével működik nagyjából másfél éve. „Iskolákba járunk, és a testnevelőkkel egyeztetve, próbálom a nagyobb testalkatú gyerekeket keresni – meséli az edző. A dobáshoz az előnyös testalkat a hosszú kéz, láb, rövid törzs és minél nagyobb testsúly.”

„Pár dobás után már éreztem a kezemet és az oldalamat, főleg a súlylökésnél – mesélte Armand. – Nehéz volt úgy tartani a kezem például, ahogy szabályosan kell, de megpróbáltam minden tőlem telhetőt.”

Aztán sorba jött a diszkosz és a kalapács, egyik sem volt egyszerű, ám mindkét edző azt mondta, átmentünk a lécen.

„Meglepően tehetséges, nem gondoltam volna, hogy egy labdarúgó kézben is ilyen ügyes – mondta viccesen a rögtönzött edzés után Kiss Dániel. A diszkosznál lepődtem meg a legjobban, egész jól ráérzett a mozgásra.”

„Össze sem lehet hasonlítani a focival – mesélte Armand a végén. – Ha ezt egy rendes egy-másfél órán át kellene csinálni, ez sokkal fárasztóbb lenne, mint egy fociedzés. Élménynek nagyon jó volt, mindig ki akartam próbálni, többször láttam a tv-ben, és mindig érdekelt, milyen lehet, de nehezebb, mint az kívülről látszik. Lehet, hogy szólok a többieknek is a csapatban, hogy jöjjünk ki páran, és megmutatom nekik, hogyan is kell ezt csinálni.”

Csizmadia Dóra

Fotó: Marcali Gábor