Az első nagy megmérettetést jelentheti gyermekünknek az, mikor átlépi az óvoda küszöbét. Vajon szeretni fogja? Sírni fog utánam? Könnyen beilleszkedik majd az új társaságába? Ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább az anyukákat és az apukákat.
Csemetéink ekkor még nem tudják, de a picik előtt kinyílik a világ, persze az sem mindegy, hogy ebben a szituációban a szülő hogyan veszi az akadályokat. A térség egyik leghangulatosabb intézményébe látogattunk, hogy kérdéseinkre választ kapjunk.
Van, aki már most izgatottan várja az óvodakezdést
Egy falatnyi szoknyában, rózsaszín felsőben, szundikendőjével lépi át a kunszigeti Tündérvár Óvoda kapuját a két és fél éves Nadin. Most még csak beiratkozni érkezett édesanyjával az intézménybe, augusztusban azonban indul a beszoktatás, a nagybetűs óvodai élet. Nincs zavarban, nem izgul mikor kinyílik az ajtó, sőt akkor sem lepődik meg, mikor a folyosón szembe találkozik Farkas Ferencné intézményvezetővel, és Frank Gyulánéval az egyik óvónővel. Teca nénit és Andit nénit imádják a csöppségek, nekik és a hangulatos környezetnek is köszönhető, hogy itt jól érzik magukat a gyerekek. Persze akadnak nehézségek, de a pedagógusok erről is őszintén beszélnek. „Amelyik gyerek nem sír, ott baj van, előbb-utóbb mindegyiküknél eltörik a mécses, hisz tényleg igaz az a mondás, hogy anya csak egy van. Az óvodán belül új szabályokkal találkoznak, alkalmazkodniuk kell a közösségi élethez, ami kinek könnyebben, kinek picit nehezebben megy. De az tény, hogy társas lények vagyunk, 2-3 éves kor között a kicsik már vágynak a velük egykorúak társaságára” – magyarázza Farkas Ferencné, s közben átnyújt egy általa hajtogatott tulipánt a kis Nadinnak. Teca néni szerint minden gyermeknek másra van igénye, ezt fel kell mérni, a pedagógusnak tudnia kell, mert előfordul, hogy a kezdeti lelkesedés után néhány héttel hazavágyik a gyermek, ilyenkor pedig rá kell vezetni arra, hogy igenis jó dolog az ovi, még akkor is ha anya és apa olykor hiányzik.
Teca néniék kreatív foglalkozásokkal is rendszeresen készülnek
„A hosszú évek tapasztalataiból elmondhatom, hogy talán a fiúknak kicsit nehezebb az elválás, de minden egyénfüggő. Természetesen nemegyszer a szülő sínyli meg azt, hogy óvodás lett a gyermeke. Volt olyan eset, amikor az egyik újdonsült ovisunk köszönés és puszi nélkül azonnal beszaladt a többiekhez, az apuka pedig a könnyeivel küszködött. Így nemegyszer a szülők lelkét is ápolnunk kell” – veszi át a szót Frank Gyuláné, aki hozzáteszi: időt kell hagyni a feleknek arra, hogy megszokják az új helyzetet, ebben a szituációban mindenki máshogy veszi az akadályokat, ezt pedig nekik pedagógusoknak látniuk kell. A legfontosabb az, ha probléma van, arról az érintettek kommunikáljanak, őszintén beszéljék meg a nehézségeket, problémákat.
A kunszigeti óvoda új épületét néhány évvel ezelőtt, ünnepélyes keretek között adták át
„Az óvodakezdésnél még egy fontos dolgot mérlegelni kell, azt, hogy a későbbiekben mennyi időt tölt naponta az intézményben a gyermek. Ez mindenkinek a saját döntése, mi azt szoktuk tanácsolni a szülőknek, hogy az alapján döntsenek, hogy egy átlagos felnőtt nagyjából nyolc órát tölt a munkahelyen. Ma már egyébként törvény szabályozza, hogy három éves kortól kötelező az óvoda, ez alól a jegyző, illetve a védőnő felmentést adhat, ám öt éves kortól, minimum napi négy órában hozni kell a gyermeket az óvodába” – zárja beszélgetésünket a kunszigeti Tündérvár vezetője. Nadin egyébként az első akadályokat jól vette, pakolás közben ugyan, de válaszolt a kérdésekre, sőt a leendő jelét is kiválasztotta, mert bizony ez is kulcsfontosságú lesz az elkövetkezendő években.
Szerző: P. Csapucha Adrienn
Fotó: Tündérvár Óvoda