„Irodalom az életem, életem az irodalom”

Lackfi János író, költő, műfordító vehette át a Győri Könyvszalon idei díját. A negyvenen alig túli irodalmár öt gyermek édesapja, munkásságának eredménye másfél ezer vers, tucatnyi gyermekkönyv, regény és számtalan novella. A díjazottal a szalon első napján beszélgettünk.

Önt szeretik az olvasók és szeretik a díjak is. Ennek a most kapott győrinek hol van, hol lesz a helye?

Nagy elismerés ez a díj, de egy kicsit zavarban vagyok. A köz ajándékozott meg valamivel, de hogy ki a köz, azt nehéz meghatározni. Nagy öröm, ha különös figyelem sugara ér, mert ez azt jelenti, hogy követik a munkámat, figyelnek rám, fontosak valakiknek az írásaim. Bevallva, nem bevallva, de ezért csinálom. Dicsőségfalam nincs a szobámban, de a harmincnál is több díjamat, elismeréseket egy szekrényben őrzöm. Oda kerül ez is.

A szülei is irodalmárok. Régen, amikor megkérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, mit válaszolt?

Kétségbe ejtve őket, rendőr, tűzoltó, páncélos lovag szerettem volna lenni. Később tenoristának készültem, üvöltöttem a fürdőszobában, amiről máig nem szoktam le. Aztán tenorista helyett „terrorista” lettem, mert az író felrobbantja a világot. A világkoncentrátumokból, a világmozaikokból mindig valami újat rak össze, ezt próbálja beadni az olvasónak.

Mikor dőlt el végleg, hogy író lesz?

Harmadikos gimnazistaként harmadik lettem az országos irodalmi tanulmányi versenyen, így automatikusan felvételt nyerten az egyetemre. Ezzel egy időben szerelmes lettem. Másfél órát beszélgettünk és soha többé nem találkoztunk, de írtam hozzá több mint száz verset. Ezeket megmutattam édesanyámnak, aki azt mondta, lehet belőle valami. Így kezdődött.

Mégis a gyerekversek hozták meg a népszerűséget. Miért fordult a gyerekirodalom felé?

Biológiai történet, gyerekeim lettek. Addig soha nem gondoltam, hogy valaha is írok a gyerekeknek. Simon fiam, majd Margit lányom születése után jöttem rá, hogy milyen érdekes világ a gyerekvilág. Buta felnőttek címmel jelent meg az első gyermekkönyvem. Azóta is ők, immár öten segítenek, ihletet adnak.

Mi a siker titka?

Sok komponens közrejátszik ebben. Fontos a több lábon állás. A tévédobozban benne kell lenni, mert aki benne van, az létezik, aki nincs benne, az nem. A Lyukasórában és több saját műsorban vehettem, vehetek részt, örömmel csinálom. Az író embernek nem lehet szomorkodva elbújni a szoba mélyén és írogatni. Nekem a hobbim a szakmám, a szakmám a hobbim, az irodalom az életem, az életem az irodalom. A nyugatosoktól jön, hogy az irodalom nem egy dolog, ők is sok műfajt csináltak egy időben. Újságot írtak, színpadra dolgoztak, rádióztak. Az író nem egy merev, rugalmatlan ember, aki megpróbálja a saját világlátását rákényszeríteni a világra, hanem olyan, aki a világ sokféle látásához tud alkalmazkodni. Én dolgoztam cselgáncsedzőként, gyártottam feliratokat képek alá, kiállításokat nyitok meg, író-olvasó találkozókra járok, tanítok. Az ország legkisebb közösségeihez is eljutok, és ezek a kis dolgok állnak végül össze egy nagy egésszé.

Egy év alatt több mint 16 ezer példányt adott el a Milyenek a magyarok? című kötetéből…

Furcsa, de sikerült valami olyasmire rátapintanom, ami igazán érdekli a magyarokat. Az emberek szeretnének nem vadmagyarként gondolkodni politikáról, identitásról, szeretnék megtalálni azt, ami bennünk közös. Nem tilos élvezni az irodalmat, ráismerni magunkra, fél szemmel sírni, fél szemel nevetni. Olyan koktél ez a könyv, amire már vágytak az emberek.

Milyen a viszonya az írótársaival, a kortárs magyar irodalommal?

Nagyon jó, nagyon gazdag irodalom a miénk. A politikai megosztottság egy más dolog, az egy adottság, huzavona, ami mindig létezett. Én magam nem politizáló íróként élek Magyarországon, az olvasóim pártpolitikai hovatartozástól függetlenül megférnek egymás mellett. Az irodalmat átviszi az ember a túlsó partra.

Manapság éppen mit olvas és mit ír?

Egy vietnami novelláskötetet és két évtized után újra a Doktor Zsivágót olvasom. Nagy élmény, másként hatott, mint akkoriban. Ami az írást illeti, párhuzamosan több dologgal foglalkozom. A legfontosabb, hogy készül egy felnőtteknek szóló regény, amely egy fiatalember dilemmájáról szól. Lesz benne identitás, krimi és szerelem.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor