István a mértékadó

Sokféle szerepet „osztottak” államalapító Szent István királyunkra az elmúlt ezer év során, felsorolni szinte lehetetlen, s tán nem is jelen írás feladata ez. Hasonlóan március 15-höz, volt idő, amikor csökkenteni próbálták jelentőségét, ünnepeltük az alkotmányt, az új kenyeret, és I. István királyunkat is.

Aztán helyrebillent a világ kereke. Minden korábbi ideológia mintegy egymást erősítve összeállt, hisz Szent István személyében ünnepeljük az Árpád-ház legnagyobb hatású államférfiját, a magyar államiság megteremtőjét. Ma úgy mondanánk, igazi reálpolitikus volt, aki úgy adott irányvonalat és megmaradási esélyt egy akkor még maroknyi nemzetnek, hogy tisztán látta a lehetőségeket és a korlátokat. Törvényeit az alkotmánnyal egyenrangúként tanuljuk, tanítása máig hat. És akkor ott van a magyar embernek oly szent étel, a mindennapi kenyerünk. A megtermelt búzában, a megőrölt lisztben, a megsütött kenyérben elődeink verejtékes, de áldással végzett munkáját is ünnepeljük. S nem tudom, van-e még nemzet Európában, amelynek ennyire fontos lenne a kenyér. Emlékszem nagyanyámra, szüleimre, akik, ha megszegték a kenyeret, előtte keresztet rajzoltak rá a késsel… Az új, gyönyörű gondolatról nem is kell külön hangsúlyozottan szólni, hisz idén már kilencedik alkalommal sütik meg a Magyarok Kenyerét, és az összegyűlt gabona, liszt, a korábbi évek gyakorlatát követve, ismét rászoruló gyerekekhez kerül a szeptember 20-án megrendezendő adományozó nap keretében.

Így ünnepeljük hát Szent István királyunkat. Bizonyára sokféleképpen, ki tűzijátékkal zajosan, ki körmeneten, ki kulturális programmal, ki talán csak a tévé előtt. De egyet ne feledjünk! Életműve máig hat, örökségbe kaptuk, felelősek vagyunk ezért a 93.030 négyzetkilométernyi területért, amit hívjunk egyszerűen csak így: Haza!

Sulyok L. István