Ítélet a soproni hajléktalan brutális gyilkosságának ügyében
A Győri Törvényszék első fokú ítéletében P. M. elsőrendű vádlottat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, míg V. S. másodrendű vádlottat aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés és rablás miatt 9 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
Emellett a bíróság mindkét vádlottat 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az elsőrendű vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetősége legkorábban 25 év múlva vizsgálható felül, a másodrendű vádlott pedig legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az első fokú bíróság rendelkezett továbbá a több mint ötmillió forint bűnügyi költség viseléséről is.
Az első fokú ítélet tényállása szerint a vádlottak 2016. decemberében a délelőtti órákban együtt italoztak, majd az elsőrendű vádlott 16 óra körüli időben rábeszélte társát, hogy a soproni hajléktalan ismerősének Sopron külterületén lévő lakókocsijához menjenek és vigyenek el onnan értékes cipőket, ruhákat. Mint kiderült P.M. a hajléktalant korábbról ismerte. V.S. a lopási tervbe beleegyezett, mert 8 gyermeke volt és megörült, hogy ilyen módon lehet, hogy karácsonyi ajándékot is tud nekik adni. A vádlottak az 56-os vasúti őrház melletti – kivilágítatlan, félreeső területen lévő – lakókocsihoz mentek és miután meggyőződtek, hogy a sértett nincs otthon, a lakókocsi ajtaját az P.M. feltörte és elkezdték az ott található holmikat zsákokba pakolni. Eközben a sértett hazaért és először a lakókocsi mellett pakoló V.S.-t vonta kérdőre, hogy mit csinál. Miután az elsőrendű vádlott ezt meghallotta, kilépett a lakókocsiból, ezért a sértett azonnal felismerte és megszólította. Az elsőrendű vádlott ekkor lendülettel ráugrott a szemben lévő 59 éves sértettre, aki ettől a földre esett, majd ököllel, könyékkel, szerszámnyéllel és egy raklappal is ütlegelni kezdte a hajléktalant, aki ennek következtében 26 rendbeli sérülést szenvedett el, ezek többsége a sértett fején volt található. A másodrendű vádlott mindeközben dermedten állt és többször felszólította társát, hogy hagyjon fel a bántalmazással, de P.M. nem hagyta abba, hanem azt mondta „fogd be, mert te is kapsz”. Ezt követően az elsőrendű vádlott, P.M. felszólította a másodrendű vádlottat V.S.-t, hogy fogják a zsákokat és menjenek onnan, a sértettet pedig sorsára hagyták. Ssérülései olyan súlyosak voltak, hogy az életét a legkorábban érkező orvosi segítséggel sem lehetett volna megmenteni.
A bíróság az ítélet indokolásában rámutatott, hogy az elsőrendű vádlott által az elkövetéshez használt eszközökből, az elkövetési módból és a körülményekből, a sérülések jellegéből, valamint a cselekmény utáni magatartásból és a motivációból egyértelműen lehet következtetni az elkövető ölési szándékára. P.M. ismerte a sértettet, és a körülményeit, kifejezetten azzal a céllal vitte oda a másodrendű vádlottat, hogy a sértettől értékeket vegyenek el, amelyeknek megszerzése érdekében erőszakot is alkalmazott, ez pedig halálos eredménnyel járt.
V.S. esetében nem volt megállapítható kétséget kizáróan, hogy az ölési cselekményben részt vett társtettesként. A bíróság e körben kiemelte, hogy a valószínűség legcsekélyebb foka sem ér fel a teljes bizonyossággal, így nem lehetett bizonyítani, hogy a másodrendű vádlott akár csak egyszer is megrúgta volna a sértettet. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy mindvégig távolabb állt és többször felszólította az elsőrendű vádlottat a cselekménye abbahagyására. Ugyanakkor az elkövetés pillanatában belenyugodott abba, hogy a P.M. által kifejtett bántalmazás az elvett dolgok megszerzése érdekében nagyon súlyos következményekkel járhat, ezért az aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértésért megállapítható a felelőssége.
Az első fokú bíróság az ítélet indokolása során az P.M. esetében súlyosító körülményként értékelte züllött, italozó életmódját, élősdi szemléletét, az elkövetés utáni magatartását, valamint azt, hogy vezető szerepet játszott a cselekmény elkövetésekor és idős, védekezésre képtelen sértett sérelmére követte el tettét. V.S. esetében súlyosító körülmény volt a rablási jellegű cselekmények elszaporodottsága, és az, hogy a vádlott szintén alkoholos befolyásoltság alatt követte el tettét.
Az ítélet nem jogerős, a vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést, míg az ügyész 3 nap gondolkodási időt kért a nyilatkozatának megtételére.
Győri Törvényszék