Sohasem gondolta, hogy könyvei jelennek majd meg, de dr. Kozák Ágnes belgyógyász, radiológus, aki nyugdíjasként költözött fiatalkorától kedvenc városába, Győrbe, ma már kétkötetnyi mesével örvendezteti meg gyermek és felnőtt olvasóit. Lélekemelő valós történeteit pedig kihívásokban gazdag orvosi életútjából merítette.
Fiatal medikaként töltötte gyakorlatát Győrben dr. Kozák Ágnes, aki Budapesten született, pedagógus szülők gyermekeként került az orvosi egyetemre, ahonnan rengeteg emlékezetes élményt őriz. Ezek az élmények aztán papírra kívánkoztak Kozák Ágnes nyugdíjas éveiben, mint ahogy orvosi munkája során a megélt vidám-szomorú kórházi történetek is. A Győri Könyvszalon egyik újdonsága volt az igaz történeteket és felnőtteknek szóló meséket tartalmazó Tóbiás és az angyal című kötetének bemutatása. „Nem szokványos könyvbemutató sikeredett – meséli meghatottan a kötet szerzője –, a hallgatóság Győri Andor írótársam gitárkíséretében közösen énekelte a refrént, Leonard Cohen gyönyörű számát, a Halleluját. Felemelő pillanat volt számomra, éreztem a közönség szeretetét.”
Hogyan indult Kozák Ágnes orvosi pályája, hogyan született mesekönyv gyerekeknek a balatoni legendákból és felnőtteknek a kórházi történetekből és a Bibliából? „Nagyon sok évvel ezelőtt, szeptember 28-án kaptam a kezembe az orvosi diplomámat, másnap, 29-én volt az esküvőnk a férjemmel, és Budapestről azonnal Tatabányára költöztünk, ahol szolgálati lakást is kaptunk” – emlékszik vissza az orvosi pályája kezdetére a szerző.
Belgyógyászként kezdte, aztán később radiológus lett, a férje is röntgenszakorvosként dolgozott. Akkoriban a radiológia fiatal tudomány volt, keresték az orvosokat, de Ágnesnek hiányzott az orvos-beteg közvetlen kapcsolat, ezért mint belgyógyász osztályvezető főorvos folytatta munkáját. Idővel Komáromba költöztek, ahol a szakorvosi rendelőintézetben belgyógyászként dolgozott, majd kinevezték a szakrendelő igazgatójának.
A véletlen úgy hozta, hogy gyermekeik Győrbe kerültek, és amikor Ágnes és férje nyugdíjba mentek, boldogan jöttek utánuk Ágnes kedvenc városába. Orvostanhallgató kora óta vágyott ide, akkor szeretett bele a folyók városába, és talán nincsenek véletlenek, hogy itt volt rájuk szüksége fiuk és lányuk családjának, a négy unokának. Bár fiuk családja közben Mosonmagyaróvárra költözött, de nagyszülőként így is sokat tudtak segíteni, ami nagy boldogságot jelentett a házaspárnak. A Balatonon együtt nyaralt az egész család minden évben, és a három fiú- és egy kislány unoka mindig balatoni meséket kért. Marcella unokája csak annyit mondott: „Nagymama, a fejedből mesélj, mert az jobb, mintha olvasnád.”
Az évek teltek, az unokák már felnőttek, és Marcella kérlelésére néhány éve Ágnes csokorba szedte a kedves balatoni történeteit és megírta a Mesevilág a Balaton mélyén című mesekönyvét. Kozák Ágnesnek erőssége a mesélés, szóban és írásaiban is természetes könnyedséggel fonja a kis történeteit. Jóságos meséi gyermeki tisztaságú üzeneteket közvetítenek már nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. Legújabb kötetében ugyanis élettapasztalatát és emberismeretét csodálhatjuk meg azokon az írásokon keresztül, amelyek az orvosi múltból megőrzött emlékezés során születtek. Nekünk, felnőtteknek szólnak a mindennapi életünkbe átültetett bibliai történetek csakúgy, mint az orvosként megélt, élet által megírt drámák. Ágnes emberi sorsokat mutat, amelyek a lelkiismeretről, a helytállásról, az örömről szólnak, arról, hogy mindnyájunknak van egy őrzőangyala.
„A Győri Antológia Közösség a második családom – mondja Kozák Ágnes. Az első mesekönyvem bemutatása után keresett meg Molnár György és Csáky Anna, és már 2012 óta jelennek meg írásaim náluk. Győrben kevés ismerősöm volt még akkor, és az antológiások között igaz barátokra leltem, amatőr íróként sokat tanultam tőlük szakmailag is.Töltést adnak a lelkemnek kiváló verseikkel, novelláikkal, és örömmel tölt el, hogy egy olyan közösséghez tartozom, akik egymást segítik és erősítik. Számomra a családom a legfontosabb, de a Győri Antológia Közösség „családtagjának” lenni nagyon megtisztelő és szívet melengető érzés.”
Szerző: Szabó Csilla
Fotó: Marcali Gábor