Karácsonyi gondolatok

Sárai-Szabó Kelemen perjelt, a Szent Ignác Bencés Templom igazgatóját kértük meg, ossza meg velünk karácsonyi gondolatait.

Egészen mást jelent egy papnak, szerzetesnek, bencésnek a karácsony ünnepe, mint a világban élő embereknek. Győr belvárosában, az adventi forgatag közepén élünk, ránk vetítik az új 3D-s történetet, hallom a koncerteket, az éjszakai forralt borozásokat. A hangulat pár napig magával ragad mindenkit. De inkább egy másik hangulat jellemez minket jobban: reggelente 5.45-kor kezdjük a hajnali miséket és ahogy az Iskola közből a Kisfaludy utcán megyek a sekrestye felé, nyugalom és csend van, páran már munkába indulnak, ismerős arcok, köszönünk. Nyoma sincs az adventi forgatagnak, esetleg elszórt poharak. Sokkal többet jelent ez a csendes reggel, álmos botorkálás, mint a forgatag. Az első Karácsony környékén népszámlálás volt, mindenki úton volt, nagy forgalom volt egész Júdeában és a népszámlálás egészen különös volt az értők számára. Az Ószövetségben a népszámlálás a nagy ítélet előkészítése, az utolsó idők előszele. A nagy forgatag, a törzsek hazatérése valami egészen különleges hangulatot teremtett a népben. És biztosan nem véletlen, hogy aztán Mária és József “nem kapnak helyet a szálláson”.

Sárai-Szabó Kelemen atya

Ebben a nagy ádventi forgatagban, mintha nem kapna helyet az ünnepelt. Ahhoz hogy helye legyen, ahhoz teret is kell adni Neki. És milyen érdekes, hogy magunkba nézve sokszor csak ürességet látunk, és mégsincs hely bennünk. Az ürességünktől megijedve menekülni kezdünk: munkába, zajba, rendetlen kapcsolatokba, felesleges időpocsékolásba, virtuális világba. Pedig ürességünk, sivatagunk meghívás: meghívás egy kalandos útra, meghívás a mélységeink felé, meghívás arra, hogy fejlődjünk, hogy növekedjünk, meghívás emberségünk mélyebb megélésére. Isten Fia megtestesül és emberré lesz, kisgyermekként születik, mint mi. Ahogy telnek az évek, úgy veszítjük el gyermeki lelkületünket, a bizalmat, a reményt, a hitet, a szeretetet. Emberségünk alapjait.

Karácsony vissza akar vinni bennünket a kezdetekhez, hogy kezdjünk újra, hogy adjunk esélyt újra: magunknak és a másiknak is. Azt hiszem, hogy bármilyen szeretetkapcsolatban élünk is, el kell fogadnunk azt, hogy nem mindig nálunk az igazság. Ha fontos nekem a családom, a szeretett személy, akivel együtt karácsonyozok, akkor ma ne kövessem el azt a hibát, hogy belegyalogok az álmába, a közös álmunkba, hogy nyugodt és meghitt karácsony legyen az idei. Egyébként pedig, talán túlságosan is beleégették a retinánkba a tökéletes karácsonyokat, ahol mindenki mosolyog és teszi a dolgát. Legyünk reálisak és a saját karácsonyunkat alakítsuk, a saját lehetőségeinkkel, a saját érzéseinkkel és vágyainkkal, a saját szeretetünkkel.

Az ünnepünk olyan lesz, amivé egész évben alakítottuk a kapcsolatainkat és ez már előre is mutat a következő évünkre, feladatot ad a következő esztendőre. Valaki azt mondta, hogy a gyermek Jézusban Isten szépségét és finomságát tudjuk szemlélni. Hiszen minden gyermek szép és kedves a szemnek és a végtelen Isten milyen finomsággal érkezik a földre, csendben megszületik. Ezt a szépséget szemlélve a lelkünk elcsendesül és megnyugszik, harmónia alakul ki bennünk és finommá válunk, hiszen egy bölcsőhöz csendben közeledik az ember és óvatosan. Érezzük feladatunknak, hogy széppé és harmónikussá tegyük a világot, a környezetünket, ez hat a lelkünkre is és finoman, óvatosan éljünk, kommunikáljunk, szeressünk.

Áldott és békés Karácsonyt kívánok a győri bencések nevében minden kedves olvasónak és ezekben a napokban álljanak meg egy-egy templom betleheme előtt és engedjék, hogy lelkükbe az Isteni Gyermek békét és szeretetet hozzon!