Cyprien Katsaris, a görög-francia zongoraművésszel készült interjú.
Az elmúlt évben koncertezett Győrben. Milyen emlékei vannak erről az előadásról?
Ez volt az első alkalom, hogy eljutottam Győrbe, és nemcsak a meleg fogadtatás, de a koncertterem adottságai és – mint zongoraművésznek – a zongora nagyszerűsége is lenyűgözött. Nagyon büszke voltam arra, hogy a koncert programja Liszt Magyar Rapszódiáját, illetve az A-dúr zongoraversenyt szóló zongorára saját hangszerelésemben is tartalmazta. Ezen felül nagy rajongója vagyok a magyar konyhának, és az egyszerűen kivételes!
Hogyan fogadta, mikor megkapta a mostani meghívását?
Nagyon boldog voltam, mikor megkaptam a meghívást, hogy a Győri Filharmonikus Zenekarral együtt koncertezhetek, mivel korábbi szólóestemet a Zenekar szervezete meg a tavalyi évben, amely – tegyük hozzá – nem szokványos. Nagyon lelkes voltam, hogy együtt dolgozhatok a zenekarral tekintettel arra is, hogy mind Győrben, mind Budapesten lesz előadásunk.
Hallott róla, hogy a Zeneakadémia épületét – ahol már korábban fellépett – felújították? Hogyan gondol rá, hogy visszatérhet a Zeneakadémiára koncertezni?
Igen, hallottam a Liszt Ferenc Zeneakadémia felújításáról és nagyon izgatott vagyok, hogy visszatérhetek erre a történelmileg is meghatározó koncertterembe, ahol 28 évvel ezelőtt játszottam először. Emlékszem, hogy ott játszottam Schubert utolsó szonátáját, illetve Liszt Beethoven Eroica szimfóniájának átiratát.
Milyen koncert hangulatot kíván teremteni a magyarországi koncerteken? Milyen zenei élményt várhat a közönség?
Mindent meg fogok tenni azért, hogy a közönség boldog legyen. Egy zenész felelőssége az is, hogy előadásán keresztül hozzájáruljon ahhoz, hogy a közönség elfelejtse a mindennapok aggodalmait és gondjait, és ha ezzel közösen el tudunk érni egy magasabb lelki szintet, akkor valami nagyon pozitív dolgot fogunk tudni együtt elérni.
Úgy tudjuk, hogy nagyon erős kapcsolata van a magyar zeneszerzőkkel. Hogy kezdődött? Mesélne Cziffra Györggyel kapcsolatos barátságáról?
Magyarország – tekintettel Lisztre és az önök csodálatos országának népzenei hagyományaira – mindig nagyon fontos volt számomra már fiatal korom óta. Mindig nagyon erős vonzódást éreztem Magyarországhoz, és nem lehetetlen, hogy talán egy korábbi életemben itt is éltem ..… Ahogy a magyar közönség tapsol az teljesen különböző, mint a világ más pontján, mert egy idő után nagyon ritmusossá válik, hasonlóan ahhoz, ahogy Liszt E-dúr Magyar Fantáziája zongoraversenyművében először megszólal a hazafias téma.
Ez a különleges zenemű volt első, meghatározó zenei élményem is, amikor édesanyám elvitt Cziffra György koncertjére Párizsban, ahol Liszt Magyar Fantáziák darabját játszotta. Úgy emlékeszem 12 éves lehettem és aznap este eldöntöttem, hogy egy nap meg fogom tanulni ezt a zeneművet. Azonban akkor, abban az életkoromban még nem voltam kész erre a darabra, de amikor 15 éves lettem ezt játszottam első koncertemen Párizsban a Theatre de Champs-Elysees-ben, amelyet a francia rádió rögzített is. Körülbelül 15 évvel később a philadelphiai zenekarral közösen rögzítettük újból ezt a művet Ormándy Jenő, kiváló magyar származású karnagy dirigálásával, valamint Liszt egyik tanítványa Sophie Menter, és Csajkovszkij által Concerto in Hungarian Style című szerzeményével együtt, illetve Schubert „Wanderer” fanáziáját, amelyet Liszt hangszerelt át zongorára és nagyzenekarra.
Cziffra számomra egy egyedülálló zongoraművész volt és bár nem fogják bevallani, de nagyon sok zongoraművész volt irigy Cziffrára. Amikor megnyertem az ő nevével fémjelzett versenyt 1974-ben, elkértem tőle Rimszky-Korszakov A dongó című művének fenomenális átiratát. Azt felelte, hogy soha nem írta le és fiától az ifjabb Györgyttől azt kérte, aki szintén egy csodálatos karnagy (Kétszer játszottam vele Csajkovszkij 1. zongoraversenyét. ), hogy figyelmesen hallgassa meg és jegyzetelje le a mű dallamát. Ezután Cziffra kijavított és átadta nekem a kézirat másolatát, és megkért, hogy játsszam el egy fontos televíziós műsorban, ahol Cziffra volt a sztárvendég. Ez 1974. április 24-én történt és bárki megnézheti a youtube-on. A kotta, amelyet Cziffra György kezeiből megkaptam sokkal nehezebb volt, mint a hivatalos kiadás, amelyet a legtöbb zongorista játszik. Több ütem és hangjegy volt benne, illetve ezen felül egy trilla is szerepelt egy dupla hangjegyben, amely a hivatalos verzióban nem található meg. Úgy éreztem, hogy Cziffra akkor próbára tett! Ő egy nagyon érzékeny, nagyszívű, érzelmes ember volt!
Természetesen nagy rajongója vagyok Bartóknak, Kodálynak és, Weiner Leónak is, akivel Divertimento című darabján és számos egyéb zongoraművén keresztül ismerkedtem meg.
Melyek a kedvenc zeneművei?
Majdnem mindegyik! Hogy is lehetne eldönteni, hogy egy szőke nőt vagy egy szép fekete nőt kedveljek jobban vagy éppen fordítva? Amikor egy zenemű nagyszerű, úgy érzem, hogy az a legnagyobb zenemű, és szerencsére ilyen nagyon sok van!Cyprien Katsaris