Kedves emberek! Most múlik pontosan (JELENTÉS A KULISSZÁK MÖGÜL)
Húsz éves a Quimby. A Papp László Arénában három órás fergeteges koncerttel, tizenegyezer éneklő nézővel együtt ünnepelt Kiss Tibor zenekara. Nagyon sok volt a győri érdeklődő. Portálunk a koncert előtt és után történtekről, a kulisszák mögül is a helyszínről számol be.
Délután öt óra, az első igazán hideg nap ezen az őszön. A koncert fél nyolckor kezdődik, de ötkor már fiatal lányok dideregnek a zárt kapuk előtt. A küzdőtérre szól a jegyük, mindenképpen az első sorban szeretnének ugrálni. Gimnazisták, főiskolások. Minden számot ismernek, az igényes szövegeket dicsérik. Csak néhányukkal jött el a barátja. Itt nem vele, hanem a húsz éves Quimbyvel akarnak együtt lenni. Kiss Tibi! – kiabálják az együttes vezetőjének nevét.
A parkolóban még csak néhány autó, egy ezrest kérnek a behajtáskor.
Artisták érkeznek a külső művészbejárónak számító F1-es kapuhoz. Mondják, cirkuszi porondot épített fel a színpadra a látványtervező. Az artisták a küzdőtéren zsonglőrködnek majd, miközben érkezik a közönség.
Fél hatkor benn vagyunk az arénában. Kiss Tibi az ajtó előtt szívja a friss levegőt.
A színpadon egy kislány: Anna, nyolc éves, a Csík zenekar hegedűse az édesapja. Anna énekli majd a Most múlik pontosan című dalt a ráadásban.
Más művészvendég is lesz: a Liszt Ferenc kamarazenekar vonósai és fúvósai.
Aprólékosan végigpróbálnak mindent. Főleg az akusztikus számoknál van némi feszültség. Hol a gitár erősebb, hol a mandolin a hangmonitoron. Beállítás újra meg újra. Maximalisták. Jól kell szólni a koncertnek, alku nincs.
A nézőtéren még csak két ember ül. Győriek. Dr. Dézsi Csaba András professzor és felesége Dézsiné Szentes Veronika. Az együttes barátai. Legutóbb Bécsben voltak koncerten velük.
Hat óra negyvenkor beengedik a közönséget. „Lefékezik” a betóduló embereket. A nagyobb koncertek előtt a szokás, hogy a rajongók a küzdőtéren elkezdenek rohanni, lökdösődni az első sorokért. Most béke van, de remek hangulat.
A fotósok már a színpad előtt, ahol síneken fut a kamera. Senki sem irigyli a rasztahajú fiút, aki kissé görnyedt testtartásban három órán át folyamatosan el is vissza tolja-húzza a kameraemelvényt, a rajta ülő operatőre utasítása szerint.
A biztonsági emberek a nekik kiosztott dalsorrendet nézik. A Quimby mindent pontosan megtervez, nincs rögtönzés a számok sorrendjében.
Háromnegyed nyolc, a terem elsötétül. A színpadon a Quiimby, talán az egyetlen magyar zenekar, amelyik minden korosztályhoz szól, eredeti módón, keményen és szeretni valóan. Nincs felesleges szó a számok között, csak amennyi fontos. Kedves emberek! – köszön az ismert módon Kiss Tibor, a képzőművész, aki mindenekelőtt zenész.
Jó az est dramaturgiája. Felváltva énekel Kiss Tibi, Varga Lívius és Dódi, „aki nemcsak csinálja, de tanítja is” a zenét.
És énekel az aréna. Nincsenek ájult tinilányok, csak daloló, esetenként sikoltozó, de minden számot ismerő lányok vannak. Meg fiúk. Tinik, huszonévesek, és negyvenesek, ötvenesek is.
A színpadon pedig zene, megállíthatatlanul,mindhalálig. Dalok, dallamok, fontos szavak az életünkről. A sorsunkról. Önmagunkról. Az állapotokról, ahol „nincsenek álmok és nincsenek álmodozók”. Ahol „a puritán ösztön és a szükség vezet”. A befejezetlen szerelemről.
Talán azért különös a Quimby muzsikája, talán azért időtálló, mert szinte egyedülálló módon alkalmas az intellektuális és az erős érzelmi befogadásra. És a fellépők sodró egyénisége miatt.
Három órán át a Quimby a színpadon. Húsz éve a Quimby a szívünkben.
És a ráadások: Anna dala. Aztán újabb megtervezett, fölépített ráadás a boldog közönségnek. Meg egy kis konfettieső, végülis szülinap van. Közös ünnep, tizenegyezer emberrel.
Százkilencven perc a színpadon. Százkilencven perc az aréna küzdő- és nézőterén. Sokszor százkilencven percből álló húsz év. Vagy csak három perces számokból, dalfoszlányokból, mondattöredékekből egésszé összeálló húsz esztendő.
Semmi fölösleges nosztalgia, nincs rá szükség. Ami él, arra nem emlékezni kell, örülni neki. A Quimby a fénykorában van. Sok jó év várható.
A koncert után a szokásos after-parti kis pogácsával, pezsgővel a barátoknak, hozzátartozóknak. Dézsiék mellett más győriekkel is találkozunk. Itt van Borsa Kata és képzőművész férje, Pál Kálmán, a Budapest Bár színpadi előadásainak rendezője. Ők ketten szinte minden magyar rockesemény szervező, alkotó részesei.
Az asztaloknál közismert arcok. Bródy János Kiss Tibor édesanyjával és édesapjával beszélget. Kiss Tibor barátnője is odamegy hozzájuk.
Látni Pély Barnát, Presser csak az öltözőbe ment beszélgetni, a partira már nem jön el.
Betolják a szülinapi tortát a Daubner cukrászdából. Kiss Tibi belefejel, hagy benne egy arclenyomatot. Varga Lívius kezében a kés, ő osztogat. Az elsők között a szüleinek vág.
Éjfél elmúlt. A húsz év is „most múlik pontosan”. „Ajjajjaj”. . „Sorrra dőlnek ki mellőlem a lányok.” „Szeretni istenem, milyen nehéz.”
„Annyi minden bajjal kell még megküzdenem”.
Talán így „a zajos magányban foszfereszkálva” könnyebb.
Nekünk is könnyebb.
(Fotók: Dézsiné Szentes Veronika, H.F.)