Kerekesszékben az építész hallgatók

A Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékének hallgatói kipróbálhatták, megtapasztalhatták, milyen épített világunkban kerekes székkel élni.

Nagy András építész, tanszéki mérnök lapunknak elmondta, minden félévet egy-egy tematika köré építenek föl, a középületek tervezésénél a hallgatók ugyan figyelembe veszik a mozgáskorlátozottak igényeit, de mindig valami apró hiba csúszik a számításba. Ezért teremtették meg dr. Eke Gyula baleseti sebész és dr. Eke Zsolt építész, egyetemi adjunktus segítségével annak lehetőségét, hogy a diákok saját bőrükön is megtapasztalhassák, milyen kerekesszékből szemlélni a világot, megközelíteni egy épületet. Az építész szerint a diákok a gyakorlati képzésnek köszönhetően könnyebben megtanulják, mit miért kell a mozgásukban korlátozottak érdekében felszerelni, egyes tevékenységekhez mennyi térre van szükségük.

A kezdeményezés keretében a győri egyetem épületeiben 10 pontot kellett megtalálniuk a vállalkozó kedvű hallgatóknak. A résztvevők nem kérhettek külső segítséget, önállóan, saját erejükre és az ügyességükre hagyatkozva kellett megoldaniuk a feladatot.

Nagy András

Nagy András maga is kerekesszékbe ült. A szakember szerint megdöbbentő élmény szembesülni mindazzal a sok nehézséggel, amivel a mozgásukban korlátozottak nap, mint nap találkoznak. Azok a rutinos mozdulatok, amik egyébként pár percig tartanak, a székkel akár 20-30 percet is igénybe vehetnek. Soós Timur hallgató sikernek nevezte, hogy elindult a program. Teljesen más szemszögből láttam a világot, mikor a szébe beültem- mondta a diák. Nem tudtam benézni a kanyarba, nehéz volt az úton átkelni, mert nem láttam ki az autók közül, de az is nehézséget okozott, ha egy ajtó befelé nyílt – sorolta Timur. Farkas Fanni hozzátette, a korlátozott mozgást az is hátráltatja, hogy nehezek a székek, a hajtás közben pedig piszkos lesz a ruha, ez pedig ha meg kell jelenni valahol nagyon zavaró.

Soós Timur hangsúlyozta szemléletváltásra van szükség: meg kell tanulnunk, hogyan segíthetünk fogyatékkal élő társainknak, nekik pedig el kell fogadniuk a feléjük nyújtott kezet.

Soós Timur

Nagy András kifejtette, a jövőben olyan programokat is szerveznek, ahol a fogyatékkal élők beszélnek a hallgatóknak életükről, nehézségeikről. Az együtt gondolkodástól azt remélik, hogy hosszú távon mindenki számára elfogadható megoldásra jutnak, a felek megbeszélhetik, mire van szükség, és hogy ezeket, hogyan lehet optimális módon kivitelzni.

Pécsi Gertrúd, a Camelot Mozgássérült Fiatalok Győri Egyesületének titkára örült a program elindulásának, abban bízik, hogy a fiatalok számára már természetes lesz, hogy gondoljanak a fogyatékkal élőkre.

Szigethy Teodóra