Lakatos helyett nyelvtanárnő, bohóc helyett mérnök, sportriporter helyett alpolgármester, futballista helyett iskolaigazgató. Ismert győrieket kérdeztünk meg arról, mik akartak lenni gyerekkorukban, ha majd felnőnek?
Hatos Hajnalka, a Hatos és Társa Nyelviskola alapítója kiskorában lakatosnak készült. Édesapja kis műhelyében kalapáccsal a kezében segédkezett, ütötte a szögeket, kalapált, fúrt. Hat évesen aztán megkezdte az iskolát, ahol német nyelvet tanult. Annyira megtetszett neki, hogy a kalapácsot eldobva szótár került a kezébe.
– Korán kezdtem az idegen nyelvek tanulását. Hat évesen németet, tíz évesen oroszt tanultam, utóbbiból nyelvi olimpián is részt vettem. Már akkor elkezdődött az idegen nyelvek iránti érdeklődésem, szeretetem – mesél a kezdetekről.
Diáklányként már akkor tudta, hogy olyan hivatást keres, ahol az idegen nyelv a középpontban áll.
– Oktatóim példaértékűek voltak számomra, ezért is választottam ezt a szakmát. Örülök, hogy így döntöttem, s végül nem lettem lakatos- teszi hozzá mosolyogva a tanárnő.
Hatos Hajnalka boldog gyerekkora emlékszik, legtöbb idejét nagyszüleivel töltötte. Nem tud olyan álmáról, ami nem valósult meg.
– Akkoriban, gyerekként talán nem is mertünk álmodozni – gondol vissza a kezdetekre.
Németh Tibor pedagógus, a Kazinczy Ferenc Gimnázium igazgatója szívesen lett volna futballista.
– Gyerekkoromban szerettem a labdát rúgni, el tudtam volna magamat képzelni focistának. A tanári pálya a középiskolában kezdett el érdekelni. Szerencsére ez nem csak álom maradt.
Az iskolaigazgató azt mondja, talán jobb is, mert ma már nem tud focizni a térdei miatt, most úszni jár.
Simon Róbert Balázs alpolgármester, országgyűlési képviselő az általános iskolában még sportriporternek készült. A középiskolás évei alatt azonban rájött, inkább közszereplő lenne, ezt a hivatást szívesen gyakorolja most is.
– Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az álmaim, vágyaim megvalósultak. Egy nagyobb álmom nem teljesült, mégpedig, hogy eljussak az amerikai földrészre.
– Hős és királyfi akartam lenni – vágja rá azonnal a kérdésre Velekei László balettművész, koreográfus.
Velekei László még autóversenyzőként is dolgozott volna, a mai napig követi a versenyeket, látogatja a pályákat, imádja a száguldást, a motorozást.
Azt mondja, minden elérhetőnek tűnő álma megvalósult.
Szabó Jenő önkormányzati képviselő gyerekkorában történészként vagy futballistaként képzelte el a jövőjét.
– Az akkori lehetőségek nem engedték, hogy bármelyik hivatást válasszam. Irigylem a mai fiatalokat, de örülök is neki, hogy most már szabad előttük a pálya. A mai napig szeretek sportolni, mozogni, szeretem a történelmet is, számtalan ilyen jellegű könyvet olvasok.
A könnyűzenei életből is ismert Tompa Mihály színész vagy bohóc szeretett volna lenni, most azonban mérnökként dolgozik.
– Kiskoromban lenyűgöztek a bohócok profi előadásai, de nem lehetett életcél a bohóc szakma. A színművészetire nem sikerült s felvételim, , katonaság előtt álltam, szorított az idő, így mérnöknek tanultam. Akkor úgy gondoltam, hogy ideológiailag mentes hivatást kell választanom. Ha színészeti álmomat el is hagytam, a zene iránti lelkesedésemet nem vesztettem el.
Tompa Mihály a mérnöki munkák mellett több együttes tagja, vezetője, alapítója volt, mostanában a Skatula duóban arat sikert remek zenei paródiáival.
– A zenélés mellet bűvészkedni szoktam. A bűvészkedést azért is szeretem, mert egyedül lehetek a színpadon, ahol kreativitásomat, tehetségemet, önmagamat megmutathatom.
Dr. Rákosfalvy Zoltán győri ügyvéd mióta az eszét tudja jogász akart lenni.
– Kiskoromban talán tűzoltó szerettem volna lenni, de ez a kép nem sokáig volt a fejemben. Családi példaként szolgált előttem az ügyvéd szakma.
A búvárkodásban is jelentkező és úszóeredményei miatt is számon tartott ügyvéd azt mondja, a sportban szeretett volna nagyobb sikert elérni.
– Világbajnok sportolói címre vágytam. Erről sajnos lemaradtam – sajnálkozik, de egyáltalán nem látszik elégedetlen embernek.
Kovács Veronika
Fotó: Győr+ archívum