Amikor az illegális bevándorlók a városba érkeztek, majd fegyelmezett rendben elhagyták Győrt, mindenki szerette és tisztelte rendőreinket, aminek hangot is adott a lakosság. Most láthatatlan veszély fenyeget, rájuk mégis ugyanúgy szükség van. Mégis kevesebb szó esik róluk.
Pedig ott vannak a frontvonalban, csendben, teszik a dolgukat, ami sokszorosára növekedett a veszélyhelyzetben. Védik hazánk határait, sokszor ők találkoznak elsők között a koronavírussal fertőződhetett emberekkel. Hegyeshalomnál el kellett fogadniuk az osztrák kollégák döntését, s megőrizni a közbiztonságot, megvédeni megyénk útjait, s az országot is; de Vámosszabadinál is ott vannak „0-24-ben”, s még hosszasan lehetne sorolni. Ha a mentős kollégák kérik a rendőri védelmet, a helyszínre sietnek, ha a kórház hívja őket, odamennek, ahová most mindenki félve lép be. A hatósági karanténban lévőket is ők ellenőrzik, és szankcionálniuk is kell az előírások be nem tartását, ezzel együtt szembesülnek azzal, hogy egyesek annyit sem képesek megtenni az embertársaikért, hogy otthon maradjanak. Türelmesen, higgadtan, szakszerűen, ám ha kell határozott fellépéssel, de előbb-utóbb hatni tudnak mindenkire. Járőröznek, intézkednek, gondoskodnak a közlekedés zökkenőmentes haladásáról, nyomoznak és felveszik a segélyhívót, csak hogy pár munkafolyamat legyen említve. Minden megy a maga megszokott medrében, de a feladat és a veszélyforrás sokszorosára nőtt. A hangulat érthetően megváltozott…
A #maradjotthon nekik nem opció, s ha szívük mélyén félnek is, nem mutathatják. Az elvárás még nagyobb velük szemben, mint eddig bármikor. Tartassák be a törvényeket, s tegyenek meg még annál is többet a biztonságunkért, mint a hétköznapokban. Bízni kell benne, hogy megvan a megfelelő védőfelszerelésük, hogy folyamatos és elegendő az ellátásuk, s a rengeteg önkéntes szerveződés a törvények betartásával segíti a munkájukat és gondolnak rájuk, a rendőreinkre.
Ők sem tudják, meddig fog tartani az embert próbáló időszak – ez kétségtelen, hogy őket is szorongással tölti el. Családos emberek, akik szeretnek, éreznek, aggódnak. Azonban minden szolgálat elején elindulnak, hogy felvegyék a harcot a jelenlegi legnagyobb bűnözővel, a láthatatlan Covid-19-el szemben. Rendőreink megint a frontvonalban vannak, sokszor mindenki előtt, legelsőként. Ha mással sajnos nem is segíthetünk nekik, gondoljunk rájuk, és értük is maradjunk otthon. Mert ők is szeretnének minél előbb hétköznapi rendőrök lenni, nem pedig első vonalas koronavírus ellenes harcosok.