Koncz Gábor 70 felett is vagány
A legutóbbi Szabadhegyi Találkozások rendezvényen Simon Róbert Balázs alpolgármester vendégét, Koncz Gábor érdemes művészt vastaps fogadta. Az este folyamán kiderült, a színész 70 felett sem veszített vagány lendületéből.
– Tegeződjünk, már vén vagyok én. Porcleválással operáltak a napokban, de hiú vagyok, ezért nem sántítok” – szólította meg a publikumot Koncz Gábor, aki 318 filmben szerepelt, s mint mondta, soha senkinél nem volt protekciója, önerőből ért el mindent.
Matyóföldről származik, szülei dolgos és kemény embernek nevelték. Ő azonban többre vágyott, el akart menni Mezőkeresztesről, ezért elkezdett bokszolni, de az első vereség kedvét szegte.
Ráosztottak viszont egy szerepet az iskolában, ahol óriási sikert aratott, emiatt jelentkezett a színművészetire.
– Csodálatos évek voltak – emlékezett vissza, s arra is, hogy pályája során leginkább a kalandfilmeket és Fábri Zoltán paraszthőseit szerette.
Érzékeltette édesanyja és a színészet viszonyát is, A falu jegyzője tévéfilmsorozat egyik szerepe miatt hívták telefonon, amit édesanyja fogadott:
– Jó ember vagy rossz ember? – kérdezte az anyám, s mikor megtudta, hogy a fia rossz embert alakítana, kijelentette: nem vállaljuk.
A színművész mesélt néhány barátjáról is, Bujtor Istvánnal kapcsolatbana Bors című filmsorozatot említette, melyet ötrészesre terveztek, úgy volt, a végén lelövik őket.
– Viszont Küllő Miki, a forgatókönyvíró azt mondta, készítsünk még tíz részt. Nem szóltam erről Bujtornak, ezért mikor lelőtték, öszszeroskadt. Én meg lóháton menekültem. Üvöltöttek, hogy essek le a lóról, de annál jobban kihúztam magam. Bujtor megérezte, mert egymás gondolatát is tudtuk, hogy valami nem stimmel, és betámolygott a kamera elé, hogy jövök, Oszi!
Koncz Gábor színészi tehetségén kívül híres lószeretetéről is, illetve szeret főzni, vadászni, az elsők között volt Magyarországon, aki elkezdett vízisíelni, négyen tudtak az országban mezítláb a vízen siklani.”
Amíg le nem vágtam az egyik lábujjamat fűnyíróval” – tette hozzá.
Az előadáson arról is szó esett, hogy Koncz acélkoporsót készíttetett magának, s végrendelkezett: állva temessék el, mert fekve nem akarja végignézni azt a sok aljasságot, ami történik.
– Azt hiszitek, hogy nem vagyok normális. De hiszek a reinkarnációban, mondtam a gyerekeknek is, hogy visszajövök. Nem Európába, mert ez rémálom, hanem valahová Ázsiába – fejtette ki a beszélgetés végén.
Koncz Gábor meglepetéssel is készült a győrieknek: előadta Az anya és a szülő monológot, egy Moldova-szatírát, és Illyés Gyulától a Ha nem lehettél szálfa című verset.
– Ezt hagyom nektek útravalóul – búcsúzott.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor