Köszöntjük a 80 éves Jancsovics Antal karmestert

Az idei, 2017/2018-as évad kiemelkedő jelentőségű a Győri Filharmonikus Zenekar életében, hiszen 2018 márciusában ünnepli az együttes hivatásossá válásának 50. évfordulóját. Nemcsak a világhírű társulat jubilál, hanem Jancsovics Antal karmester is, aki a zenekart alapító Sándor Jánost váltotta a karmesteri pulpituson. Ünnepi beszélgetésünkben a győri együttesnél eltöltött kilenc év emlékezetes pillanatait tekintjük át vele.

Jancsovics Antal 1937. szeptember 21-én született Orosházán, budapesti tanulmányai után a Magyar Állami Operaházhoz került. Később a Soproni Zeneiskola és a Győri Zeneművészeti Szakiskola igazgatója lett. A tanítás és kutatás egész életében kísérte. A zenekar alapításának legendás 1968-as időszakára így emlékszik vissza: „Amikor Sándor János átvette a győri zenekart, akkor éppen a szakközépiskola igazgatója voltam, koncertjeire elvittük a növendékeinket, így bepillanthattam a társulati munkába, megismerhettem a koncertmestereket, szólamvezetőket.” Ez a viszony tovább erősödött azzal, hogy Jancsovics Antal hegedűsként, majd brácsa-szólamvezetőként is erősítette a győri zenekar munkáját. Az együttes dirigálását 1975-ben vette át diákkori társától, barátjától, Sándor Jánostól.

„80 esztendőben ez a kilenc év, akár lehetne egy egyszerű számtani feladvány is, de számomra hatalmas időszak volt – folytatta visszaemlékezését a kitűnő művész és pedagógus –, akkorra már túljutottam a tanítás és a vezénylés első korszakain, az itt eltöltött évek pályám további fejlődéséhez vezettek.”

Egy sikeres koncert után. Jancsovics Antal és a Győri Filharmonikus Zenekar

Művészeti vezetőként 1975 és 1984 között irányította a társulatot, hitt abban, hogy egy fiatal zenész számára az egyszerű művektől kell eljutni a bonyolultabbakig. Ebben a munkában nagy segítséget kapott a szólamvezetőktől, elsősorban Pothof Csaba koncertmestertől, aki konkrét zeneműveket ajánlott a szintén vonós művészeti vezető figyelmébe. A repertoáron így jelentek meg például Corelli művei. Ezután jöhettek a bécsi klasszikus, aztán a nagy romantikus zeneszerzők művei. „Mindig konzultáltunk, mindent megbeszéltünk, közös öröm volt számunkra egy-egy új mű megtanulása, Csajkovszkij: Vonósszerenádját Budapesten például óriási siker kísérte.” Később Bartók Béla és a kortársak zenéje is felkerült a repertoárra. „Nagy élmény visszagondolni arra, hogy végül egy-egy ilyen hatalmas nagy zenekari művet is meg tudtunk szólaltatni.”

Jancsovics Antal megbízatása kilenc év után, 1984-ben lejárt. Útja Budapestre vezetett, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének élére. Nem volt egyszerű a váltás. „A fájdalom ilyenkor olyan, mint egy családban a válás.” Előretekintett, egymást követték a szép feladatok. A budapesti zenekari teendők mellett ismét elkezdett kutatni, zenei táborokban oktatta a fiatalokat.

Farkas Mónika
Fotó: Győri Filharmonikus Zenekar archívum