Kovács Patrícia: „Ha érzelmileg bánt valaki, nem tudom magam megvédeni!”

Egy újabb fantasztikus művel érkezik városunkba az Orlai Produkciós Iroda. A fiatalokról, ám nem csak fiataloknak szóló Dühöngő Ifjúságot március 13-án, Győrben mutatja be a társulat, kiváló szereposztással, hiszen olyan nagyszerű színészekkel találkozhat a közönség, mint például Járó Zsuzsa, Ötvös András, Papp János, Szabó Kimmel Tamás, vagy éppen a Győr Plusznak interjút adó Kovács Patrícia.

Patríciát természetesen nem csak Alison karakteréről kérdeztük.

Egyszerre több projekt is készülőben van, feltűnsz a televízióban, sorozatokban, de ne feledkezzünk meg a színházi szerepekről sem. Elég sűrű most az időbeosztásod, hogy bírod?

Kovács Patrícia: Nehezen, hiszen van egy kislányom, így állandó logisztika az életem. Nyilván a prioritási listámon ő szerepel az első helyen, de amikor reggel próbálok, este pedig játszom, akkor nem könnyű összehangolni a napot. Persze meg tudjuk oldani, ebben Hanna apukája és édesanyám is sokat segít. Az talán nehezebb, hogy ne vigyem haza Hannához ezt az állandó pörgést, a rohanó életmódot.

A szerepek között ott van Alison, aki a most készülő Dühöngő Ifjúság című mű egyik központi alakja. A darabot március 16-án mutatja be a Belvárosi Színház, előtte azonban Győrben, a Vaskakas Bábszínházban vendégszerepel a produkció. Van bármilyen kötődéshez Győrhöz?

K.P.: A Vaskakas Bábszínházba rendszeresen jövünk az Orlai-darabokkal, de eddig csak átutazóban voltam Győrben, így kíváncsian várom a mostani látogatásunkat, hiszen a Dühöngő Ifjúság kapcsán a városban töltünk majd egy egész hetet.

Mire számíthat a közönség a darabbal kapcsolatban? Ma is aktuális a jazz trombitás, a terhes feleség, és az új elvárásokkal, frusztrációkkal szembesülő fiatalság története?

K.P.: Számomra a legérdekesebb és talán a legaktuálisabb az a családon belüli erőszak témája. A darab központi figurája Jimmy – akit egyébként Szabó Kimmel Tamás formál meg – egy lehengerlő személyiség, egyszerre lehet imádni és gyűlölni, de egyáltalán nem találja a helyét a világban, és így folyamatosan mérges mindenkire, a boksz zsák pedig természetesen a felesége, akit folyamatosan verbálisan kínoz, lényegében azért, mert saját magával nincs kibékülve. Alison mindeközben megfullad a kapcsolatukban. Jimmy tönkreteszi a környezetét, a feleségével, vagy akár a barátjával való viszonyát, azt hiszem ma muszáj erről nagyon nyíltan fogalmazni.

John Osborne saját életét, saját házasságát szőtte bele forradalmi alkotásába, mely azonnal, egy csapásra ismertté tette az egész világon. Sokszor láthattuk filmvásznon a történetet, sőt több hazai teátrum is hozzányúlt már a sztorihoz. Magyarországon most először lesz látható Nádasdy Ádám remek fordításában a darab, de miért lesz más Znamenák István rendezésében?

K.P.: Először is nagyon mai lesz a szöveg, ez pedig minket arra inspirál, hogy nagyon személyesen fogalmazzunk. Filmszerű lesz a darab, minden teátrális dolgot mellőzünk, megpróbálunk nagyon személyesen fogalmazni, hiszen emberi kapcsolatok jelennek meg, és nem foglalkozunk azzal, hogy egy ikonikus műről van szó.

Biztonságban és otthon érzed magad az Orlai Produkciónál. Korábban úgy fogalmaztál, hogy ez annak is köszönhető, hogy Orlai Tibor rátok, a színészekre keresi a szerepet, ezáltal a darabot is. Mi az, ami közös benned és Alison karakterében?

K.P.: Alison egy gazdag családból származó úrilány, ez pedig kihat a házasságára, hiszen férje egy teljesen más társadalmi rétegből való. Az a budai közeg ahol én születtem talán egy picit olyan volt, mint Alisoné. Az én életemben is okozott problémákat ez a fajta származás, hiszen a minták amelyeket otthon kaptam, azok nem mindig működtek a való életben. Abban is hasonlóságot vélek felfedezni kettőnk között, hogy amikor érzelmileg érintve vagyok valaki által, és az-az illető bánt, akkor én sem tudom megvédeni magam. Alison is inkább elmenekül, és sajnos én is ismerem azt az érzést, amikor nincsenek szavaim, gesztusaim arra, hogy hogyan álljak ki magamért.

Öt szerepes a darab. Mennyire nehéz egy ekkora „stábnak” lekötnie a közönség figyelmét? Sokkal kifejezőbbnek kell lennie ilyenkor egy színésznek?

K.P.: Abszolút. A darab során lehet sírni és nevetni bőven, ha jól csináljuk azt, amit csinálunk, akkor nagyon meg fogjuk érinteni a nézőket. Egyszerűen nem lehet kívül maradni, hiszen végletes érzelmeket mutatunk majd be, bízom benne, hogy ez hatással lesz a közönségre. Nagyon érdekesek a karakterek, ellentmondásosak a szereplők, talán ennek is köszönhető, hogy engem is mindig elsodort a Dühöngő Ifjúság, akár olvastam, akár a filmvásznon vagy színházban láttam.

A darabban a fiatalok sokat várnak az élettől, nem hajlandóak beletörődni az egyszerű, középosztálybeli életmódba, a szürkeségbe. Ha a saját életeddel kell párhuzamot vonni, akkor elégedett vagy azzal amit eddig elértél?

K.P.: Teljesen. A mi pályánkon a színészek élete ugyan kiszámíthatatlan, de rendkívül változatos és tudunk a magunk urai is lenni. Ebben a történetben azonban a fiúk értelmiségi, egyetemet végzett emberek, akik nem a saját szakmájukban érvényesülnek, hanem gyakorlatilag egy cukorkás boltban eladók, így nem azt az életet élik amire predesztinálva lennének. Nekem szerencsére soha nem volt ilyen jellegű problémám. Úgy érzem megtaláltam az utam, amin érdemes tovább mennem.

P. Csapucha Adrienn

fotók: Takács Attila (portré), Pénzes Kristóf (olvasópróba)