A Kárpát-medence elmúlt fél évszázadának legnagyobb sírszámú gepida temetőrészletét tárták fel az elmúlt másfél évben Tiszaug határában a Kecskeméti Katona József Múzeum szakemberei - közölte Wilhelm Gábor ásatásvezető régész csütörtökön Kecskeméten.

A Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője elmondta: az M44-es autópálya építkezéséhez kapcsolódó munkálatokon 194, a Kr. utáni 5. század utolsó harmadától a 6. század közepéig keltezhető temetkezést tártak fel. Hangsúlyozta: az országos szinten is kiemelkedő régészeti lelet a kecskeméti múzeum számára is nagy jelentőséggel bír, mivel korábban még nem volt a gepidáktól származó emlékanyaguk.

Elmondta, hogy a temetkezések többsége rabolatlanul őrződött meg, csak mindössze harminc sír esetében fedezték fel korabeli fosztogatás nyomait, és bár a feltételezések szerint ezek lehettek a leggazdagabbak, még így is igen értékes és nagyszámú leletanyag került elő. A régész szerint a terület adottságainak, a beton keménységűre összeszikkadt agyagos talajnak köszönhetően szinte minden esetben meg lehetett figyelni a fakoporsók nyomait.

A jól rekonstruálható korabeli temetkezés alapján ugyanis megállapítható, hogy a gepidák halottaikat esetenként nagyméretű rönkfák kivájt belsejébe helyezték el, amelynek két végét lezárták. Ennél gyakoribb volt azonban, hogy az elhunytat egy félbe vágott, szintén kivájt rönkbe tették, majd a tetejét deszkával fedték, így temették a földbe. Néhány sír esetében még a csapolás nyomát is sikerült megfigyelni – tette hozzá.

Wilhelm Gábor kifejtette: gepida szokás szerint az elhunytat teljes viseletében és jó néhány használati tárgyával együtt temették el, ezért például a csontból készült fésűkből 130 került elő, köztük egy tokkal rendelkező, amelyikhez hasonlóról nincs tudomásuk. A férfiakat fém csatos övvel és tarsollyal helyezték a sírba. A halott társadalomban betöltött helye szerint találtak vasból, bronzból, ezüstből és egy csontból készült csatot is. A tarsolyban többnyire tűzszerszámokat: csiholót és kovaköveket tartottak, de volt olyan, az övön, hátul viselt erszény, amelyik csipeszt és pénzérméket is rejtett. Érdekességként említette, hogy a korabeli férfiak a kést nem az övükön lógva, hanem a hátukon keresztbe rakva viselték.

A szakember szerint a nők viselete díszesebb volt, a halottakat gyöngy nyaklánccal, nemesfém fibulákkal temették el. Az ékszereket különféle színű üvegből, borostyánból, kalcedonból, illetve karneolból, vagyis akár féldrágakőből is készült gyöngyökből állították össze. A nyakláncok részeként találtak néhány bronzból készült fémcsüngőt is.

Mint elhangzott, a csaknem kétszáz sír fele gyermekeké lehetett, akiket a jelek szerint a felnőttekével azonos módon és tisztelettel temettek el.

A temetőben több harcos sírját is felfedezték, kilenc lándzsa, több nyílhegy, tucatnyi harci kés és egy kivételes épségben megmaradt szigony is előkerült. Egy lándzsás harcos szájában Anastasius bizánci császár arany pénzét találták, amely valamikor 494 és 507 között a konstantinápolyi pénzverdében készült.

A sír szomszédságában pedig két kardos temetkezést is feltártak, az egyik fegyver markolatgombján rekeszberakásos, gránátköves arany díszítéssel, ilyen eddig ismeretlen volt a gepida területen.

Wilhelm Gábor emlékeztetett arra, hogy a germán nyelvcsalád keleti ágához tartozó gepidák Tisza-menti királyságának egy fontos helyszíne került elő Tiszaug határában. Az ott élt népesség a hosszú évezredek óta meglévő, mind a mai napig használt tranzitút mentén, a folyami átkelőt felügyelve telepedhetett meg a magasparton. A mai Lengyelország területéről a harmadik század idején, nagyjából a gótokkal együtt érkező gepidák a hunok egyik legfőbb szövetségesei voltak. Attila seregében az egyik legerősebb csapategységet a nehézgyalogos, harcos gepidák alkották. Később azonban egy lázadás élére állva legyőzték, majd ki is űzték a hunokat a Kárpát-medencéből. Létrehozott királyságuk három tömbje a mai Erdély területén, a Tisza mentén és a Szerémségben volt.

Most feltárt temetőjükben négyféle tájolási különbség figyelhető meg, ami arra utalhat, hogy a kecskeméti régészek több, a környéken élő közösség közös sírkertjét fedezték fel, ahova egyaránt temettek szegény átlagembert vagy éppen nemesi családot, így a lelőhely leképezi a korabeli gepida társadalom szerkezetét.

A temető leletanyagát 2020 őszén a szolnoki Damjanich János Múzeummal közösen állítják majd ki. A szolnoki szakemberek ugyanis 2015-ben Tiszapüspöki határában szintén egy gepida temetőre bukkantak.