Közös nevezőn Bukowskival
„Egyszerűen vibrálni, rezonálni kezdett bennem az a szövegvilág, amit Charles Bukowski képvisel. Lényegretörő stílusával azonnal a húsodba vág, és a lelked mélyére hatol” – mondta el a Győr+ érdeklődésére Pritz Péter fordító, aki Bukowski műveit hozza igazán közel a magyar olvasókhoz.
A Múzeumok Éjszakája programsorozat az irodalom kedvelőit is vonzotta, hiszen szombaton a Rómer Könyvklub keretében egy felolvasó estre gyűlhettek össze a Rómer Ház pincéjében az olvasás szerelmesei. Prieger Zsolt, az Anima Sound System zenekar alapítója Pritz Péter fordítóval beszélgetett az amerikai irodalom “vén kujonjaként” ismert íróról, illetve annak skatulyákon túli alkotásairól. Az eseményen Kis-Kovács Luca, az Anima Sound System énekesnőjének hangján keltek életre az egyes versek, könyvrészletek.
Pritz Péter a kilencvenes évek elején ismerkedett meg Bukowski műveivel: előbb egy, az írótól idézett szövegrészlet ragadt meg benne olyannyira, hogy később, 1994-ben, a Los Angeles-i főkönyvtárban – ahol Bukowski oly sokat írt és dolgozott – fedezte fel magának a nyers őszinteséggel megírt regényeket.
” Valószínűleg az fogott meg benne, hogy nagyon egyszerűen ír, mégis minden harmadik mondata a lelkedig hatol. Másrészt magával ragadó Bukowski örök kívülállóssága, vagánysága, amit éppen azért keresünk a regényekben, mert bizonyos dolgokat mi magunk nem merünk, vagy nem tudunk megélni.” – hangsúlyozta a fordító.
Pritz Pétertől megtudtuk azt is, hogy a fordítói szabadsággal, mint fogalommal nem ért egyet. Meglátása szerint a jó fordítónak egy tükörnek kell lennie, amely nem engedheti meg magának, hogy más képet mutasson, mint amit valójában benne látunk.
“Az az én dolgom, hogy a lehető legpontosabban és leghitelesebben átültessem magyar nyelvre azt, amit az író írt. Ha nem ezt tenném, akkor már nem fordító, hanem „hozzáköltő”, vagy esetleg valamilyen botcsinálta író lennék” – mutatott rá szakmájának lényegére Pritz Péter. A fordító véleménye szerint a fordítói szabadság ott kezdődik, hogy az adott szavakat olyan módon helyezze át a magyar nyelvbe, hogy azok az olvasó számára közérthetőek, és lehetőleg a legkevésbé bántóan eltérőek legyenek az eredeti szövegtől.
“A természetes hangzást különösen fontosnak tartom az eredeti nyelvű műhöz képest, ha ehhez pedig egy-egy szót el kell hagynom, vagy épp hozzá kell tennem, akkor megteszem, hogy az olvasó ugyanazt a regényt kaphassa vissza, csak magyarul” – tette hozzá Pritz Péter.
Arra a kérdésre pedig, hogy miért éppen Bukowskival találta meg a közös nevezőt, a fordító így válaszolt: “Azért fordítom, mert az ő világa az enyém meghosszabbítása, és kicsit kiélhetem általa azt, amit én már nem mernék bevállalni. Talán az olvasókkal is így van ez, mert Bukowski kimond olyan dolgokat, amit esetleg mi nem merünk, de ha elolvassuk és némán egyetértünk vele, akkor feloldozva érezhetjük magunkat.” – összegezte Pritz Péter.
A fordító szerint Bukowskit olvasva a XXI. században tökösséget, gerincet, bátorságot és merészséget kaphatunk az élethez, és egy olyan attitűdöt, amely szerint akármi van, élni kell tovább.
A Múzeumok Éjszakája programsorozat kapcsán eszünkbe juthat az áramlás témája, amellyel versenyben vagyunk az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címért. A fogalomról Pritz Péter így gondolkozik: “ Az áramlás az, amikor totálisan kívül vagyunk mindenen és a lehető legmélyebben átéljük magát a létezést.”
A beszélgetés után talán úgy érezhetjük, hogy Bukowskit olvasva ez nem is olyan nehéz.
Simon Barbara
Fotó: Marcali Gábor