Köztünk élnek – „Tudom, hogy miről mesélnek a hegedűm hangjai”
Éppen huszonöt éve, hogy Mesics György „Mesó” húszévesen kezébe vette a hegedűt. Előtte már pengette a gitár húrjait, így a hangszerek iránti vonzalma nem volt kérdés. Mint ahogy az sem, hogy a zene az élete, bár ez nem volt mindig így.
Mesics Györggyel a Győr+ Média székházában ülünk le beszélgetni, és hamar megtaláljuk a közös hangot, hiszen korábban több fesztiválon is találkoztunk már. Mesó, ahogy a többség ismeri, Győrben született, de a családja az Őrségből származik. A szülei máig kétlaki életet élnek, és bár az év nagy részét Magyarlakon töltik, azért Győrben is lehet találkozni velük.
Mesics György Győrben járt általános iskolába, és a középiskolát is a megyeszékhelyen, a Révai Miklós Gimnáziumban végezte. Már fiatalon annyira rabul ejtette a zene, hogy eldöntötte, megtanul gitározni. „Mire észbe kaptam, már a Westminster Apu nevű zenekarban játszottam. Sokáig Ménfőcsanakon, a Bezerédj-kastélyban próbáltunk. Még a Szigeten is felléptünk, ráadásul arra a koncertre a zseniális Borlai Gergő ugrott be hozzánk dobolni” – meséli mosolyogva.
A zene mellett, a harcművészetek is korán felkeltették az érdeklődését, éveken keresztül űzte az aikidót, de a kung-fuba is belekóstolt. „Az Iparcsatorna partján, kínai vendégmunkásoktól sajátítottuk el a majomtechnika alapjait” – mondja nevetve. A harcművészetek pedig olyan nagy hatást gyakoroltak rá, hogy a továbbtanulását is meghatározták. Érettségi után Budapestre költözött, és beiratkozott a Tan Kapuja Buddhista Főiskolára. Közben a Barbaro együttes feldolgozásainak köszönhetően, egyre gyakrabban fordult a népzene felé, húszévesen pedig a gitárt hegedűre cserélte. „A főiskolával párhuzamosan, az Óbudai Népzenei Iskola diákja is lettem, ahol végérvényesen beleszerettem a népzenébe.”
Miután befejezte a főiskolát, elhatározta, hogy életre hív egy együttest, amely a népzenét hozza még közelebb az emberekhez. Így míg napközben nevelőtanárként dolgozott és angolt tanított, addig esténként a zenekar alapítással foglalkozott. Éppen húsz éve, 1998-ban született meg a Matokabinde együttes. „Apám szülőfalujában, Magyarlakon élt Binde bácsi. Itt minden családnak van beceneve, mi például Rókák vagyunk. Voltak a Matokáék, a család egyik tagját pedig Binde bácsinak hívták. A neve annyira egzotikusan csengett, hogy ennél jobbat nem találhattam. Ebből is látszik, hogy csodaországban élünk, ami tele van különleges nevekkel és helyekkel. Rengeteg kincs vesz minket körül, csak észre kell vennünk őket.” A Matokabinde hosszú éveken keresztül játszott Budapesten, de Erdélyben és Győrben is rendszeres résztvevője volt a különféle zenei eseményeknek. A zenekar nem csak táncházakban, hanem kocsmákban is számos alkalommal fellépett, ahova elsők között vitte be a népzenét.
Mesics György a fővárost már családjával, feleségével és lányával hagyta maga mögött, hogy a Bakonyban kezdjenek új életet. Saját elmondása alapján, a bakonyi lét alatt megpróbálta háttérbe szorítani a zenét. Úgy érezte, hogy a fajátszóterek építése, vagy a falusi szálláshely üzemeltetése új célokat adhatnak neki. „Egy idő után be kellett ismernem magamnak, hogy a muzsikálás a hivatásom, és nem tudok elszakadni tőle” – emlékszik vissza, majd megsimítja a hegedűjét.
Tíz évvel később már egyedül költözött vissza Győrbe, egészen pontosan Kajárpécre, ahol vásárolt magának egy házat, és elkezdte felújítani. Nem sokkal később csatlakozott a Cserefa zenekarhoz, és egy másik banda, az Apnoé is felvette vele a kapcsolatot. „Csodás esztendők következtek, újra megtalált a muzsika, és a népzene mellett, visszatért a rock ’n’ roll is az életembe.” Mesics György hosszú esztendőket töltött már a színpadon különféle formációk frontembereként, de saját bevallása szerint, ezt nagy odafigyeléssel tudta csak elsajátítani. „Nálam nem jött ösztönösen, hanem meg kellett tanulnom, hogy hogyan viselkedjek a közönség előtt” – meséli a muzsikus, miközben jókat mosolyog a múltidézés kapcsán.
Jelenleg több vasat tart a tűzben, hiszen továbbra is tagja a Cserefa zenekarnak, komoly tervei vannak a Matokabinde kapcsán, a szövegírással is mélyrehatóbban foglalkozna, ráadásul egykori tanítványaival megalapította a Mesics György és a Somló Banda nevű népzenei formációt. Mesó életébe ismét visszatért a tanítás, így Pápán és Győrben is vannak tanítványai, akiket a hegedű, valamint a brácsa és a nagybőgő alapjaira oktat. A kétgyermekes apuka úgy látja, egyre többen fordulnak a hangszerek és a népzene felé. „Rengeteg a tehetséges fiatal, akik előtt nagyon szép jövő állhat. A kérdés csak az, hogy mennyire lesz magvas a muzsikájuk a későbbiekben. Én tudom, hogy miről mesélnek a hegedűm hangjai.”
Szerző: Kaszás Kornél
Fotó: Marcali Gábor