Krisztus szobor, vidám szelfi, csodálatos élmények – Rióból jelentjük, galériával!
A szerdai nap igazán remekre sikerült munkatársainknak. Roland és Gábor végre mindent úgy csinálhatott, ahogy eltervezték,a közlekedés sem tört borsot az orruk alá... Olyan élményekkel lettek gazdagabbak ismét, amelyekről szerintünk csak álmodni lehet. Nagy Roland riói beszámolója folytatódik!
Óriási különbség van két olyan nap között, amikor 6-7 órát töltünk buszozással az olimpia helyszínén. Az egyik korábbi napon hét óránk ment rá arra, hogy az eltervezett programok, az aznapi birkózó küzdelmek, és a vízilabda mérkőzés helyett egy jégverem hőmérsékletűre hűtött buszon zötykölődtünk valahol a riói megadugóban, úgy, hogy a Magyar Házban Hosszú Katinkával összejött találkozáson kívül semmire sem maradt időnk. A szerda egészen más volt, csoda történt, és felülemelkedve a riói zűrzavaron, minden úgy alakult ahogy előre kiszámoltuk. Kedd este korábban értünk vissza a média faluba, és rögtön a pihenés mellett döntöttünk. Másnap hétkor mentünk reggelizni, és nyolc előtt más buszon ültünk, hogy minél előbb felérjünk a Krisztus szoborhoz, onnan pedig legyen esélyünk visszaérni a délutáni női vízilabda meccsre, amin a lányok az amerikaiak ellen próbálták meg kiharcolni a döntőbe jutást.
Jól indult a nap!
A faluból indultunk a szokásos útvonalon az olimpiai park média központjáig, ahol átszálltunk a helyi buszok, vagyis a BRT-k egyikére, ez elvitt bennünket az első metróig, átszálltunk, utaztunk jó pár megállót, majd újabb metróvonal következett. A végállomásnál a Lago Di Machado-nál értünk a felszínre, ahol Gábor rögtön elrakta a fényképező gépét. Én is ezt tettem volna, mert ami a téren fogadott bennünket az egy sokkoló szelet volt a riói valóságból. Az árnyékos fák alatt fetrengő drogosoktól, a tántorgó alkoholistákon, és prostikon át, az üvöltöző utcagyerekekig sokféle ember érezte magáénak a helyet, és kezdett el ordibálni, amikor azt látta, hogy valaki akár csak egy telefonnal is képet akar készíteni. Rendőr persze sehol, így jobb a békesség alapon lőttük pár fotót aztán haladtunk a hosszú sorral, hogy jegyet vegyünk a szoborhoz induló kisbuszra.
Csodás látványban volt részünk!
Fél óra és máris a kocsiban ültünk, ami elképesztő helyeken megy keresztül velünk, néha tényleg attól tartunk, hogy a meredek hegyoldalra tákolt favelák a fejünkre omlanak. Még egy átszállás, és pár perces út után és meg is érkeztünk. Mindez összesen három órába, hat átszállásba került. A hegy tetejéről csodálatos a kilátás, tiszta időben egész Rió a szemünk elé tárul, az öböl pedig fantasztikus, lélegzetelállító látvány. A hatalmas tömegben, ahogy számítottunk rá, több sportolóval is összefutottunk. Az örmények bokszolóit messziről ki lehetett szúrni. Vladimir Margharyan volt a társaság közepe, a sorban állásnál még egész türelmes volt, de amikor meglátta a hatalmas tumultust a Krisztus szobor alatt, elment a kedve az egésztől, gyorsan el is tűnt. Ott volt szinte az egész koszovói olimpiai csapat, a japán atléták, és egy kedves ismerős arc, Martina Kissova, a szlovák válogatott kosárlabdázója, a Kassa játékosa is. Csapata ugyan nincs itt az olimpián, de Martina igen. Amilyen eseményre csak tud kilátogat, persze előnyt élvez saját sportága. A vidám szelfi nála nem kérdés, hiszen alapból ilyen egyéniség.
Selfie a Krisztus szobornál: Martina Kissova, a szlovák válogatott kosárlabdázója
Gáborból közben előjött a különleges témára ráérző fotóriporter, és elindult, bele a tömegbe, készültek a jobbnál jobb fotók. Hugoo-t is magunkkal hoztuk, így ő is elmondhatja magáról, hogy nem csak csarnokokban, versenyeken járt, hanem látott valamit a nagyvárosból is.
Rió, a nagyváros
Tömeg a Krisztus szobornál
Leírhatatlan…
Nagy Roland, Rióból jelenti
Fotók: Marcali Gábor